Szeretjük egymást, mint a sárgarépát!
2011.01.21. 06:57
Egy darabja már itthon vagyok. Hosszas bezzegelésbe nem fognék, hogy a svédeknél így és úgy volt, mert hamar bazzegelésbe fordulna. Nem harapok az etető kézbe. Úgyhogy csak mazsoláznék az itthon javára.
Orvosi felügyelet
Ez itthon pont jobban megy. Szerencsére a saját bőrömön nem tapasztaltam meg milyen a svéd sürgősségi. Sajnos az a német srác sem, aki másfél nap agónia után felhívta a helyi mentőket, hogy csikar a hasa. Négy-nyolc ideoda kapcsolgatás után megmondták a telefonban, hogy ezt és ezt vegye be esténként, ha nagyon el akar pusztulni, akkor reggel is. Egyszerű fájdalomcsillapító. A srác érezte, hogy az ő bajára ez nem gyógyír, meg ilyen régimódi szemlélete volt, hogy jobb lenne, ha nem egy telefonközpont diagnosztizálná. Tovább erőltette a dolgot, kiderült, hogy vakbélgyulladása van. Na, arra tényleg nem jó a Panadol.
Nem vagyok hozzászokva, hogy a december 3.-i vizsgám eredményét csak január közepén tudom meg, holott rá egy héttel ígérik. Vizsgák előtt 12 nappal még nem, 10 nappal már nem lehet jelentkezni. Nekem az itthoni last minute-s rendszer jobban tetszik, de ez tényleg csak szokás kérdése. Kint is tanulni kell, meg itthon is, erre náluk sincs jobb módszer.
Udvariasság
Mikor németek tüsszögtek, Gesundheitoltam rendesen, amivel éppen nem törődtek. Nem azért mert bunkók, hanem mert nyugaton ˝Egészségedre˝-zni nem divat. Mindenki döntse el, hogy ez előny-e vagy hátrány, szerintem praktikus nem üres beszélgetéseket folytatni arról, hogy valaki most éppen beteg.
A nőkkel sem szokás udvariasnak lenni. Volt olyan csaj, aki kikérte magának, hogy felengedtem a vonatra. Buszoknál, ajtónál hangulattól, késéstől függően előreengedtem őket, és látva, hogy a helyiek ezt nem csinálták rendkívül büszke voltam magamra. Itthon jöttem rá, hogy a svédeknél a pont, mikor a Zuglóban egy önjelölt lovag egy fél lánykollégiumot engedett fel előttem a gyorsra.
Étel
Éttermekben a svédek rengeteg kaját meghagynak, kidobnak. A mai napig nem tudtam ezen napirendre térni, szerintem valami hülye felfogás eredményeként úgy adnak borravalót, hogy hagynak még a tányéron. Ilyen nagy jólét soha ne legyen itthon.
Idő
Hideg van. Ez nem baj, mert az állandó mínusz nyolc egészségesebb, mint a köd és a latyak itthon. Azt viszont, hogy 9-kor kel a nap és 3-kor nyugszik, nem tudtam megszokni. Lehet, évek alatt menne.
Közlekedés
Na, itt Svédország kiütéssel győz. Minden tekintetben, út, kocsik, kultúra. Csakúgy, mint nyelvtudásban. Fruzsinával Stockholmban a Nobel múzeum előtt uzsonnázva, a legutolsó jól szituált dögszagú hobó is három nyelven meg tudta tőlem kérdezni, hogy mennyi az idő.
Svédország kirakatország. A németek is csak cuppogtak a vonatok és az egyetem láttán, hogy ez már döfi! Pedig Németország sem GDP sereghajtó. Norvégia például pusztán a gazdasága alapján jobb hely lehetne. Oslóban mégsem éreztem jól magam. Sok a kéregető, rommágrafitizett negyedeken keresztül vezetett az utam az állomásra, ahol több szétszórt injekciós tűt is találtam az úton. Én itthon sem szoktam adni a hobóknak, nem szívesen finanszírozom más alkoholizmusát. A norvég kannásbor árakkal pedig még lépést sem tudok tartani.
Jó itthon. Mindenkim itt él, nem éhezem, nem fázom, a Barátok köztöt meg már streamelni is lehet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
sophie.a87 · http://sophiewrites.wordpress.com 2011.01.21. 11:11:53
Nagyon tetszett a blogod, néhány hónapja már folyamatosan követem, de az azelőtti bejegyzéseket is elolvastam. Most, hogy hazajöttél, lesz folytatás? Vagy csak a svédországi élményekről akartál írni?
Üdv:
Zsófi
