Még mikor elkezdtem írni a blogot (3 hete) megfogadtam magamnak, hogy nem írok magamról. Tehát nem naplót vezetek, hogy felkeltem, széklet rendben, megint nem mosdottam meg, elkéstem suliból és kibasztak laborbeugrón. Most kivételt teszek.

Mikor még kifelé készülődtem, ilyen hülyeséget találtam mondani, hogy lehet úgy megtetszik Svédország, hogy haza sem akarok majd jönni. Tetszik, de ha itt maradnék előbb-utóbb tüdőgyulladásban pusztulnék el. Én és az egybőröndnyi ruhatáram nem vagyunk kompatibilisek ezzel az időjárással. Tegnap hétágra sütött a nap és közben jégeső esett felhőszakadással.

Az elmúlt 2 napot ágyban töltöttem, és nem heccből. Inkább azért, mert midig eláztam, akárhova indultam, és lehet, hogy eggyel kevesebb picsást kellett volna ugrani a Balti tengerbe is.

Tehát 2 hét alatt már sikerült úgy megfáznom, hogy csak azon imádkoztam, hogy ne tüdőgyulladás legyen, mert akkor a Neocitranozás nem sokat ér. Szergejtől kérni akartam lázmérőt. Kotorászott valameddig egy kartondobozban, talált egy doboz lejárt szavatosságú, bontatlan Algopirint. ˝Nincs, nem szoktam beteg lenni.˝ Hiába, Szentpétervár sem a riviérán van, nem éri annyira övön alul az ilyen idő, mint engem.

Ma már úgy néz ki megmaradok, de a változtatás jogát fenntartom.

Megtaláltam a magyar Dream Theatert. Megnéztem már párszor de még mindig folyamatosan anyázok, mikor ennek a gitárosnak a játékát nézem. Valami egészen elképesztő ahogy gitározik. Mindenképpen el kell mennem egy koncertjükre, mert ez már nem állapot, kérem.

Többen (ketten) is rákérdeztek, hogy hogyan lehetek olyan szerencsétlen, hogy elveszettnek hiszek egy a táskámban lévő telefont. Miért nem pakoltam ki a táskából mindent?

Ez a szürke adidas utazótáska egy merő rejtelem. Egyszer 3 hétig hordtam a kartonmerevítése alatt néhány szétnyomott kivit és még valamilyen képlékeny gyümölcsöt. Mikor már nekem is feltűnt, hogy az otthonról frissen felhozott zoknik és gatyák egyedülállóan büdösek, utánanéztem az oknak, és egy újabb zsebet találtam akkor a táskában. Most is ez történt.

Írtam a nációkról, de pont a svédeket hagytam ki a felsorolásból. Hallok itt jót és rosszat is róluk, a személyes tapasztalatom kivétel nélkül mind jó velük kapcsolatban. Nagyon segítőkészek (buszsofőr a telefonommal, pecaboltos újfent a telefonnal, bolti alkalmazottak stb.). Elég sokat értetlenkedek az itteni tanulmányi rendszerrel kapcsolatban. Bemegyek a tanárhoz az irodájába. Nincs fogadóórája, ellenben ebédideje van. Látszik, hogy nagyon menne már, de nem küld el a fenébe, segít. Nagyon csúnyán kihasználom ezt. Kicsit a japánok jutnak eszembe róluk, akik egyébként elmehetnek a picsába, mert az, hogy náluk balratarts van nem jogosítja fel őket arra, hogy itt is a bal oldalon menjenek. Már vagy hárommal majdnem karamboloztam. Látszik rajtuk, hogy nem érzik otthon magukat, reflexből először jobbra néznek szét az úton.

Nem igaz, hogy az összes svéd lány szőke, mert már láttam két barnát. Nem szebbek ők a magyaroknál egy fokkal sem. Az azonban igaz, hogy úgy mint ahogy hollandiában láttam, több pénzük van az öltözködésre, divatosan öltöznek. Más dolog, hogy az nekem nem tetszik. A svéd srácok is szőkék, és eléggé nyikhajok. Lehet nem bevásárlóközpontokban kellene felmérnem a helyzetet, de én svédekkel máshol nem is találkozom.

Van ebben valami, hogy a cigányzene a vérükben van a zenészeknek. Relatíve sok arab él a környéken. A cigányhifi alap, a parkolóban is mindig dübög a Haifa-haifa a kocsijukból. (Apropó, miről lehet megismerni az iráni tankokat? Egy kicsit rövidebb a csöve.)

Az arab lányok (kicsik, 6-8 évesek) viszont olyan szépen énekelnek néha itt az utcában, hogy tényleg jó hallgatni. Tele van hajlítással, meg hangremegtetéssel. Voltam a környékbéli centrum használtbicikli boltjában is. Egy olyan Jafar arcú, pengebajszú arabé a hely, csak a tekintete ér 5 év felfüggesztettet. Kérdezgettem mi mennyi. Bemondott, egy pofátlanul magas árat (900 korona). Mondtam, hogy oké, nem kérem, és indultam is elfelé. Karonragadott. Oké, akkor 700. A szar is majdnem kiszaladt belőlem. Mondtam, hogy csak érdeklődtem, és elsomfordáltam.

És, hogy a magyarokról is szó essen szerepeljen itt egy fénykép egy csomag kolbászról, amit a helyi ABC-ben találtam. A hátoldalán találhatósvéd kedvcsináló szöveg pontos fordítását is mellékelem.

Kolbász

 sedan 17899 Scan Reserve krydsat húst egy köttmastares kíváncsiság. Mi vamar mindig a jó svéd élelmiszer-örökséget, de bejárja a világot az új ízeket. Kolbász ejtik a Magyarországról származó. Ez kapta a nevét a magyar szó a kolbász. Minden Kolbász hazaértünk a magyar paprika ízét és kiválasztani, hogy a borókabogyó kolbásszal speciális karakterek hozzáadásával fokhagymát. Kolbász passsar kell jelölni angolos tálalva burgonyapürével és savanyúsággal. A választási üdvözletek. Scan!