Fitless

Még mikor elkezdtem írni a blogot (3 hete) megfogadtam magamnak, hogy nem írok magamról. Tehát nem naplót vezetek, hogy felkeltem, széklet rendben, megint nem mosdottam meg, elkéstem suliból és kibasztak laborbeugrón. Most kivételt teszek.

Mikor még kifelé készülődtem, ilyen hülyeséget találtam mondani, hogy lehet úgy megtetszik Svédország, hogy haza sem akarok majd jönni. Tetszik, de ha itt maradnék előbb-utóbb tüdőgyulladásban pusztulnék el. Én és az egybőröndnyi ruhatáram nem vagyunk kompatibilisek ezzel az időjárással. Tegnap hétágra sütött a nap és közben jégeső esett felhőszakadással.

Az elmúlt 2 napot ágyban töltöttem, és nem heccből. Inkább azért, mert midig eláztam, akárhova indultam, és lehet, hogy eggyel kevesebb picsást kellett volna ugrani a Balti tengerbe is.

Tehát 2 hét alatt már sikerült úgy megfáznom, hogy csak azon imádkoztam, hogy ne tüdőgyulladás legyen, mert akkor a Neocitranozás nem sokat ér. Szergejtől kérni akartam lázmérőt. Kotorászott valameddig egy kartondobozban, talált egy doboz lejárt szavatosságú, bontatlan Algopirint. ˝Nincs, nem szoktam beteg lenni.˝ Hiába, Szentpétervár sem a riviérán van, nem éri annyira övön alul az ilyen idő, mint engem.

Ma már úgy néz ki megmaradok, de a változtatás jogát fenntartom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.