Két társasággal tartom a kapcsolatot leginkább, ezek közül az egyikben van 5 kínai. Őket nem szerint Ping-nek illetve Pong-nak hívom, sajnos nincs rá esély, hogy megtanuljam a nevüket. Nem nagyon érdekel a kínai kultúra, de a nyelvük lenyűgöz. Azzal ők is tisztában vannak, hogy az európai embernél ez népszerű téma. Ha nem lennének erős izgalmi állapotban is csak 155 centisek és mosolyogtatóan babaarcúak valószínűleg ez jó csajozási alap is lenne a srácoknak, de szerintem semmi férfiasat nem találni bennük. Mondjuk egy könyvet se ítéljünk meg a borítója alapján. Kemények ők, csak jól titkolják.

Az egyik kínai lány (Ping) mesélte, tönkrement a laptopján a kijelző, vennie kell új gépet. Egy cserediák számára ez jelenti az ezerötszázas sör után a legnagyobb tragédiát. Mondtam, semmiképpen ne vegyen újat, a hulladékgyűjtőben hármasával vannak kidobva régi monitorok, dugjon egyet rá a gépére, és megússza egy fillér nélkül. Leköteleztem az ötlettel, azóta szívesebben válaszol nyelvvel kapcsolatos kérdéseimre. Meg akarom tanulni kínaiul, hogy

˝L-esben van?˝

˝Jó napot, egy nagy adag szecsuáni marhát kérek rizzsek, és sok csípőssel! ˝

˝Többel!˝

5 lapra felírtam a nevemet és kiosztottam közöttük. Arra kértem őket, hogy mindannyian írják le a nevemet, majd megnézzük, egyezik-e. Miután leírták, kicseréltem közöttük, és felolvastattam. Volt nagy nevetés. Nincs pergő r betűjük, így aztán Cibeulá-tól kezdve Cibeojjjá-ig minden volt.

Kérdeztem, hogy hány karakterű az ABC-jük. Mondta, hogy nem olyan sok, mint gondolnám. Elmagyarázta, ld. a képet. Ott van például a jobb alsó sarokban az erdő alatt három karakter. Az első fát jelent. A második több fát, a harmadik erdőt. Ugyanazt a jelet többször egymás mellé írják, nekünk pedig egy bonyolult karakternek tűnik. Az analógia nagyon sok mindenre működik. A víz alatt például a bal karakter esőcsepp, a jobb pedig tenger. Alatta arany, majd vagyon.

Az egyik kínai (Pong) elkérte a telefonszámom, hogy ha focizni megyünk, üzenjek. Kikerestem a telefonomban (mert magam sem tudom), mutatom neki a kijelzőn. A kínai 3 másodpercig nézte, majd felnevetett. Mondott valamit a többinek (nem többet négy szótagnál), ők is felnevettek. Kérdeztem, mi olyan nevetséges.

- Vicces a telefonszámod, azt jelenti, ˝Baj esetén hívd a nagyokat˝. [A többi kínai bólogat, én meg marhára nem értem mi van.]

- Jó, de nem írod le?

- Nem, megjegyeztem! Mondom, hogy ezt jelenti!

Erre a szoba másik sarkában ülő kínai lediktálja a pontos telefonszámom. Eszem megáll! Melyik bolygóról származtok?!

Az angolok/ausztrálok/amerikaiak olyan népek, akiknek az anyanyelve angol, eléggé alulreprezentáltak itt. Pedig jót tenne nyelvtanulás szempontjából, ha beszélhetnék olyanokkal is, akinek az anyanyelve ez, és nem activityzni kéne a focipályán, osztályteremben, mindenhol. Eddig egy kanadaival, egy írrel és két amerikaival találkoztam. A kanadaival beszéltem is, rögtön olyan összetett mondattal mutatkozott be, hogy a nevét azóta is balladai homály fedi. (Mindegy, úgyis elfelejteném.)

Érdekes, a jenkik meg olyan nagynak tartják az országukat, hogy mikor az ember kérdezi honnan jöttek, akkor az állam nevét mondják. Jó lenne, ha többen lennének, érdekel a kultúrájuknak a közlekedéssel kapcsolatos része. Ők nem szaroznak ppm-ekkel, NOx koncentrációkkal, de úgy általában a fogyasztással sem. Ott a mai napig lehet venni vadonatúj Euro2-es színvonalú motorral kocsit, ami enyhén szólva is hanyagság. Ha esetleg nem lenne elég az a meglévő 2-300 lőerő, nem ülnek neki a mérnökök az elektronikának, inkább hozzácsapnak még két hengert. Pazarló, hánytató hozzáállás.

Az egyik amerikai diák, a másik pedig egy tanár, bioüzemanyagokról szóló tárgyat tart. Az év elején, mielőtt a csapások megszaporodtak volna, bejártam egy-egy órára. Éppen mikor megfogalmazódott bennem, hogy milyen jól beszéli az angolt, akkor hozta fel egy órán, hogy michigani. Mondta, hogy tudja ő, a származásának az átka, de mikor a svédekhez érkezett első dolga volt venni egy saját kocsit, egy fiestát. Aztán később lecserélte egy böhöm Volvo terepjáróra, mert szeret kirándulni és van egy kutyája is.

Kérdem én, milyen kutya nem fér el egy Fiestában?! Átbasztak, medve az. Jobb lenne, ha egy nőt kerestél volna inkább, miután megérkeztél, ő talán leparancsolná rólad ezt a pompás favágó inget. Alulról vagy 30, de egy perccel nem nézel ki többnek 52-nél. Rávenne, hogy fésülködj meg, néha főzne is helyetted, hamarabb megtanulja azt is, hova szarjon és nem ugatja meg a póstást.

Ismerem a helyzetet. Nekem remek minőségű kínai gyártmányú, de olasz divatú habpapucsaim és pamutpulóverjeim voltak, mielőtt megismerkedtem Fruzsinával. Azóta folyamatos nyomás hatására száműzette velem ezeket a csodás darabokat. Teljes győzelmet (még) nem ért el, a tőle kapott holmikra annyira vigyázok, hogy jóformán nem is hordom őket. Majd abban temetnek el.

Elnézve a tanárt, aki igazít néha a farmeron, mert bevág kicsit hónaljba´, értem a nők hozzáállását is.

Ez viszont a kezdődő honvágy jele. Én nem gondoltam volna, hogy az elektromos gitár így tud hiányozni két hónap után. Itt semmi zajkeltő eszköz nincs. A szomszédban egy lány szokott énekelni, rettenetesen rosszul. A musicaleket preferálja, de jobban tenné, ha valami kézimunkának vagy bélyeggyűjtésnek feküdne neki. A New York, New York a kedvencem, mert az annyira szarul megy neki, hogy rázkódva röhögök rajta a svéd tankönyv fölött, kínomban.

Az egész campus területén szét van szórva 3 zongora, (pianiññió, grandpianó tudomisén, nem értek hozzá) amin mindenki szabadon játszhat. Leültem játszani és pár másodperc alatt rájöttem, hogy semmire nem emlékszem a ~15 éves szintetizátoros tanulmányaimból, a Hull a pelyhes fehérhót leszámítva. 6-7 éves koromban zeneiskolába jártam, de eltanácsoltak, mert két év alatt összegyűlt párszáz igazolatlan szolfézsóra. Hiába, nem érdekelt a szinkópa.

Szergejjel kinyomtattam két oldalnyi kottát. Kiröhögött.

- Te ezeket a hangjegyeket tudod olvasni a zongorán?

- Nem, de látod itt ezt? Ezt a hangjegyet tudom hol van. Ez a C. És látod itt ezt itt? Nincs előjegyzés, meg négynegyed, egyszerű mint a pofon!

- Áhh, fenéket! Csajokat hozzál ide! Olyan csöcsökkel, hogy megfulladj alattuk! A fizikus is most vett akkora ágyat, kúpert lehet benne futni!

Valóban, a srác most kihozta otthonról a barátnőjét, úgy gondolta, hogy nem az egyszemélyes 5 centi vastag matracon altatja meg, vett 150.ooo-ért egy akkora ikeás ágyat, mint két pingpongasztal. 5 lába van, hát nem malmozni fognak benne a csajjal, az is biztos.

Sajnálatomra elég frekventált helyen vannak a zongorák, nem merek nagyon beletaposni a billentyűkbe, mert körülöttem tanulnak, vizsgaidőszak van. Egy vérmesebb svéd diák meg két egzakt differenciálegyenlet között a nyakam köré tekerné a kottaállványt.

Odajön egy ilyen bölcsészlány (térdigérő sál, idióta kötött sapka, de hippiatlétában van), biztos szünetet tartott a művészettörténet tanulásával.

- Szia! Mióta zongorázol?

- Fél három óta.

- Jajj, nem! Úgy értem hány éve? Mióta?

- Én is úgy értem. Fél három óta.

- Aha. Tehát nem tudsz.

[Nincs füled, baszod?! Nézzél öt percig játszani.] - Nem.

- Azok a pedálok tudod mire valók?

- Persze. Látod? Ez egy automata zongora, mert csak két pedál van. Ez itt a fék, ez meg itt a gáz..

Lány jobbra el.

Aznap meg másnap gyakoroltam. Erre jutottam 2x3 óra alatt, amit alább látni. Nem is rossz, ahhoz képest, hogy zongorát eddig csak a kirakatban láttam.