Dolce & Babana

Az angolok/ausztrálok/amerikaiak olyan népek, akiknek az anyanyelve angol, eléggé alulreprezentáltak itt. Pedig jót tenne nyelvtanulás szempontjából, ha beszélhetnék olyanokkal is, akinek az anyanyelve ez, és nem activityzni kéne a focipályán, osztályteremben, mindenhol. Eddig egy kanadaival, egy írrel és két amerikaival találkoztam. A kanadaival beszéltem is, rögtön olyan összetett mondattal mutatkozott be, hogy a nevét azóta is balladai homály fedi. (Mindegy, úgyis elfelejteném.)

Érdekes, a jenkik meg olyan nagynak tartják az országukat, hogy mikor az ember kérdezi honnan jöttek, akkor az állam nevét mondják. Jó lenne, ha többen lennének, érdekel a kultúrájuknak a közlekedéssel kapcsolatos része. Ők nem szaroznak ppm-ekkel, NOx koncentrációkkal, de úgy általában a fogyasztással sem. Ott a mai napig lehet venni vadonatúj Euro2-es színvonalú motorral kocsit, ami enyhén szólva is hanyagság. Ha esetleg nem lenne elég az a meglévő 2-300 lőerő, nem ülnek neki a mérnökök az elektronikának, inkább hozzácsapnak még két hengert. Pazarló, hánytató hozzáállás.

Az egyik amerikai diák, a másik pedig egy tanár, bioüzemanyagokról szóló tárgyat tart. Az év elején, mielőtt a csapások megszaporodtak volna, bejártam egy-egy órára. Éppen mikor megfogalmazódott bennem, hogy milyen jól beszéli az angolt, akkor hozta fel egy órán, hogy michigani. Mondta, hogy tudja ő, a származásának az átka, de mikor a svédekhez érkezett első dolga volt venni egy saját kocsit, egy fiestát. Aztán később lecserélte egy böhöm Volvo terepjáróra, mert szeret kirándulni és van egy kutyája is.

Kérdem én, milyen kutya nem fér el egy Fiestában?! Átbasztak, medve az. Jobb lenne, ha egy nőt kerestél volna inkább, miután megérkeztél, ő talán leparancsolná rólad ezt a pompás favágó inget. Alulról vagy 30, de egy perccel nem nézel ki többnek 52-nél. Rávenne, hogy fésülködj meg, néha főzne is helyetted, hamarabb megtanulja azt is, hova szarjon és nem ugatja meg a póstást.

Ismerem a helyzetet. Nekem remek minőségű kínai gyártmányú, de olasz divatú habpapucsaim és pamutpulóverjeim voltak, mielőtt megismerkedtem Fruzsinával. Azóta folyamatos nyomás hatására száműzette velem ezeket a csodás darabokat. Teljes győzelmet (még) nem ért el, a tőle kapott holmikra annyira vigyázok, hogy jóformán nem is hordom őket. Majd abban temetnek el.

Elnézve a tanárt, aki igazít néha a farmeron, mert bevág kicsit hónaljba´, értem a nők hozzáállását is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.