Az alábbi képet bátyám találta a helyi újságban, a lakáshirdetések és helyi hírek után, mikor egy étteremben vártunk a vacsoránkra. Direkt nem emelem ki a lényeget, mindenki keresse meg, hogy melyik pár a legszebb, és melyikről szól ez a bejegyzés.

A melegségről a külföldi hozzáállást illetően a tapasztalataim sekélyesek, semmilyen más kultúrában nem éltem még a magyaron kívül több, mint 2 hétig. A holland hozzáállást nem nevezném általánosnak, mert szerintem ott egy kicsit túl elfogadóak. Pedig hozzá kell szoknom, hogy a fejlettebb országok az ehhez való viszonyban is fejlettebbek. Nincs meleg, meg hetero felvonulás.. (Atyaisten hetero felvonulás! Az minden tavasszal van a Margitszigeten, úgy hívják: szerelmes fiatalok kéz a kézben sétálnak!) Nem elutasítóak, elfogadóak. Még én érzem magam kényelmetlenül, mikor a 70 év körüli svéd nyelvtanár a házastársi kapcsolatok szavait tanítva bizonygatja, hogy

nincs semmi baj a melegséggel! Semmi! Az ugyanolyan! Sőt! A biszexualitás, meg ugyanúgy van minden nyelvben.

Felszaladt a szemöldököm. Hát, való igaz, hogy többet láttál már, mint én taknyos huszonéves, de vannak elvek amik mellett kikötök. A biszexeket még értem is, ha mindkét kapura támadnak nagyobb lesz a találati esély, csak ennek Freddie Mercury is csúnyán alászaladt. Az is furcsa mondjuk, hogy a hét napjait még nem tudom felsorolni svédül, de a buziságból már profi vagyok.

Hazafelé jövet az óráról elgondolkodtam, hogy milyen lehetett ennek a párnak a lagzija. Rögtön ott van ugye, hogy menyasszonytáncot kétszer lehet járni, ami dupla anyagi haszon. Ha lopják a menyasszonyt, még mindig marad egy, akit egy lelkes fiú még megtéríthet. Magyar vőfély garantáltan nem vállalná a szerepet, mert egyszerűen használhatatlanná válna a repertoárja. Minden pajzán verse a sertésfarok – tojás – kakastöke szentháromság jegyében íródott. Akármelyik lagziban hallok ilyeneket, mindig a vőfély helyett érzem zavarban magam. Ezt ők hangulatfokozónak szánják? Az én hangulatomon személy szerint egy deci várda keserű többet emel. Mondjuk sokat nem kell alakítani a verseken.

Elkészült a kakas egész taréjával,

Jó puhára főzött apró rizskásával.

Nem ügyelt a szakács az ifjú párra,

Így a kakas tökét is belevágta.

Hogy ezért a násznép ne egzecíroztassa

Tojássárgájával mind megette maga!

 

Jó étvágyat a padlizsánkrémes póréhagymafelfújthoz, ne sajnálják a gazdát!

Az alábbi videó is engem igazol. Hangulatfokozáshoz nem kell egyéb, csak szép pár, meg jó zene! (A hangszórókat mindenki csavarja le, mert a prímás fortissimo presto-ban nyomja!)

Fruzsina ma érkezik, úgyhogy újabb hetes szünet!

Orosz házaspár gyermeke, nem tudom hanyadik. 16 évesen, nem sokkal a Szovjet Únió összeomlása után az anyjával a svédekhez került, egy pótapához. Kétszer volt nős. Egyszer azért, hogy ő jusson hamarabb svéd állampolgársághoz, másszor ő segített egy gyermekes asszonynak ugyanebben. Hogy a szerelem közrejátszott-e akármelyikben is, az nem tartozik rám, ezért nem is kérdeztem. Nyolcadéves egyetemista, egyetem mellett dolgozik.

Nehéz vele rosszban lenni, jókedélyű és beszédes. Sajnos oroszul vagy svédül, ezért mély eszmecserékbe nem bonyolódunk. Azt viszont minden másnap megkérdezi, hogy találkoztam-e nagy csöcsű nőkkel, és ha nem, ma fogok-e. A felfogásával problémák lehetnek, mert már többször elmondtam, hogy nem csajozni jöttem ki. Ő indokolatlanul sokat beszél a nőkről, de ahogy elnézem a viszonya plátói velük. Állítólag nagy nőnyűvő volt. Ami miatt nekem az egész büdös, hogy az ő beszámolásai alapján.

Jajj! Azok a korai egyetemi évek! A faszom sajog, ha belegondolok! 2 üveg bort veszel, egyet ő iszik meg, a másikat is, aztán már hozod is haza!

Konzerveken él, állítása szerint azért mert kevés az ideje, nem konyhában akarja tölteni. A krumplit héjában főzi és héjastul is eszi. Nem egy finnyás típus, azokhoz a németekhez képest főleg nem, akik mosogatószivaccsal és mosószerrel mossák az almát (ha nem magam látom, el sem hiszem)!

Ettem már a leveséből, és megértem, hogy a konzerviparra bízza a saját élelmezését. Olyan rosszul főz, hogyha hagymát pucol a rántottához, a hagyma könnyezik. Pedig remekül felszerelt konyhája van, de ő maga egy lábossal és két villával elvan már 10 éve. Annyira utál mosogatni, hogy őszintén le van kötelezve, ha megteszem helyette. Egy kicsit szórakozott is, mesélte, hogy egyszer rendet rakott a szobájában, és talált az asztal alatt a sok kacat között egy számítógépet, ami akkor már 3 éve ment folyamatosan. Látva milyen rendet tart, ezt el is tudom képzelni.

Mindezek azonban apróságok. Ilyen jószívű és önzetlen emberrel még nem találkoztam. Egy hónapja lakunk együtt, de mindenét megosztja velem. A biciklijeit, az ahhoz való szerszámokat, számítógépeit, konyhaeszközöket, vacsoráját és politikai nézeteit. Erős anarchista, nem jár moziba, nem vesz könyveket és lemezeket, mert azzal csak a kiadókat támogatná, ő pedig csak az előadókat és írókat akarja. Van benne valami, de teljesen nem értek vele egyet. Ezt nem hangoztatom. Szerencsém van, hogy nem tud jól angolul. Sokszor kell neki a saját szavaimat elmagyarázni, újrafogalmazni, mert nem érti meg pontosan mit akarok mondani. Rengeteget tanulom ezzel a nyelvet. Egyszer gatyában, atlétában kizártam magam az erkélyre, és telefonon hívtam fel, hogy engedjen vissza. Ha nem látjuk egymást, akkor nem tudunk kommunikálni, mert nem érti mit mondok, ha nem mutogatok közben. 4 percet beszéltünk, és csak a 3. percben értette meg, hogy hol is vagyok tulajdonképpen. Nem volt otthon, úgyhogy még húsz percet eltöltöttem a hidegben, az akkori megfázásom egyik okozója ez lehetett.

Mióta Svédországba érkeztem, minden lépésemet szerencse övezi, nagyon jó élményekkel gazdagodtam eddig, és ebből sokat neki köszönhetek. A kezdetekben eligazodni segített, de tulajdonképpen egy idegen országban az első félév végig kezdet jelent.

Este 10. Könyékig a háziban. Jelenleg még a feladatok utolérésének fázisában vagyok de tervem, hogy előredolgozzak egy kicsit, mert mikor Fruzsina itt lesz, önkényesen öt napos szabadságot veszek ki.

Csörög a telefon. Egy német ismerős a focipályáról. Van tervem ma estére? Tiszta fehérneműt veszek és megzuhanyzom, nem ebben a sorrendben. Most jönnek egy egyetemi buliból, és ha már erre járnak felugranának. Gyertek.

Intervallen volt az egyetemen. Minden nemzet főzte a saját kajáját, és az volt a belépő, ahol cserébe mindenki másét megkóstolhatta. El is felejtettem, meg nem is volt kedvem vadidegeneknek paprikáskrumplit főzni. Nekik kimaradt egy kicsi, azzal megkínáltak. Eintopf-nak hívták, leginkább egy híg brassóira hasonlított főtt krumplival. Megköszöntem, rendes volt tőlük, hogy gondoltak rám. Cserébe megittunk 2 kör pálinkát és beszéltünk egy kiadósat. Menjünk a helyi buliba. Én tudtam, hogy az este fénypontja a pálinka volt, de mentem velük.

Bekerülni ingyenes, de meg kell mutatni a helyi diákot. Ruhatár kötelező, 600 Ft. Előrelátóan, pulóverben jöttem. Már egyszer elszörnyülködtem az itallapon (nem a kínálaton, az árakon) most azért megint ért meglepetés. Magyar/spanyol/ukrán/csóró (senkit nem akarok megsérteni) vendégük valószínűleg már volt, mert az itallap mellett egy nagy piros A4-es lapon ki van írva: a legolcsóbb sör 690 ft. 3 deciliter, 3 fok. Szánalom. Egy cent tömény ugyanúgy 690. Rettenetes. Pár délután alatt el tudnám inni az egész félévre szánt keretet, és ezek diákbarát árak. Milyen az ellenséges? Jelzálogra adják a cigit?!

A helyi fiúk ugyanazt csinálják, mint otthon. Állnak, mint fasz a lakodalomban, sörrel a kézben, és bökdösik egymást, "Azt látod?" "Kéne, mi, há´?". Az a kevés lotyó, akit meg félreinformáltak,  – hogy ez nem strand, hanem kocsma, ezért nem bikiniben kellett volna jönni – meg fürödt a férfitekintetekben. Olyan magassarkúban, hogyha megunják az életet, csak le kell róla vetniük magukat. Legalább 18 centi. Az egyik véletlenül nagyon megtaposott. Magyarul küldtem el a picsába, de a tekintetem nemzetközi volt. Pár perccel később, kaptam egy sört tőle, és a fülembe búgta, hogy sajnálja. Már tartottam is a másik lábam, hogy oda tessék lépni!

Ha eléggé lerészegedett a svéd hülyegyerek, akkor kártyázhat. De nem ám automatás gyümipóker, mint a debreceni kocsmákban. Blackjack sarok, makulátlan modorú osztóval, zöld filccel kárpitozott asztalon. Húztam magamnak egy széket, és néztem a játékot. Eleve vérlázító, hogy a nyegle alig húszéves köcsög szopogatja az arcképnélküli BKV bérletet érő longdrinkjét, mert egy korrekt 3 centest nem bír meginni, de még be is fizet vagy 20.ooo forintot, amit aztán két Tiesto szám alatt el is tapsol. 19-re lapot kér. Nem vagyok benne biztos, hogy a szabályokat ismerte-e egyáltalán. Aztán előkerült pár visongó bikinis picsa is, akik az este további részét már fejben eltervező alkalmi hódítókból játszva kiszedtek fejenként 10.ooo-et zsetonra. 3 perc múlva már az sem volt sehol. Felálltam, és tovább. Nem veszi be a gyomrom könnyen az ilyet.

Visszatértem a tánctérre. Meguntam a ´Az kéne, mi?´beszélgetéseket, odamentem a helyi DJ-hez. Scootered van? Nincs. Brooklyn Bounce? Az sincs. Kifogytam, szívem szerint a Repül a bálnát kértem volna, de leültette volna a bulit a diszkógömb alatt egyedül szeletelő magyar.

Elbúcsúztam. Az ajándéksöröm is elfogyott, egyébként meg mindegy, hogy ott állok vagy itthon a zuhany alatt. Hazafele jövet találkoztam két spanyol ismerőssel, szintén a focipályáról. Mutattam nekik az égre, hogy ott a Jupiter. Valóban, nem tudom meddig lesz látható, de Kelet környékén a legfényesebb égitestre figyelmezzen mindenki, mert az a Jupiter. Azok meg elküldtek a fenébe, hogy sokat ittam, az a Hold. Na, Kepler sem spanyol volt.