Az egész kezdődött egy 13 órás sorbanállással a jegyekért. Már itt láttam, hogy az út célja a hajózás, nem Észtország meglátogatása. Ennyi pénzért nem számítottam ilyen luxusra. 12 emeletes, legalább 200 méter hosszú hajó éttermekkel, kaszinóval, butikokkal és három különálló diszkóval. A visszaúton konkrétan találtam egy közértet.

Annak ellenére, hogy volt három különböző tánctér, mindenhol a Satisfaction ment (a klipp Praktiker reklámnak sem utolsó, szerintem a kantárnadrágos Reviczky csereérett).  Nem tudom minek erőltetni az ilyen zenét, mikor a zenészek által játszott rendes számokra szemmel láthatóan nagyobb igény volt. Nyugati társadalomban vagyok tudom, de az egymással táncoló daliás alsótestű ánuszkalózok (értsd: csőbuzi, de a tollboát hordó típusból) látványát még mindig nem sikerült megszoknom. A többiek hívtak táncolni, de nálam a tánc eleve paradoxon, csak akkor táncolok, mikor már annyit ittam, hogy nem tudok. Így aztán sörözéssel, meg fényképezéssel töltöttem az időt.

A jegyben bennefoglaltatott egy svédasztalos vacsora is. A hajó színvonalából kiókumláltam, hogy nem lilahagymás zsírosdeszka lesz a menü. Erasmusos népség, vegyes népség, a bebocsátás előtt, az eleinte még kulturált sor csúnya tülekedéssé fajult. A svédasztalos étkezés olyan, mint a Forma1, a rajton múlik minden. Képzelje el mindenki, hogy a giroszos beengedi a pult mögé másfél órára! A lefogyott kilókból kettőt aznap este visszaszedtem. Ragyogó kedvem volt. Elromlott, mikor láttam, hogy a pincérlányok összegyűjtik a megkezdett borospalackokat, összeöntik, újradugózzák és felszolgálják. Ehh, mégsem kellett volna meginni egy üveggel. Amikor pedig a franciák hangosan lármázva a fejem fölött elkezdték egymást dobálni spagettivel, el is jöttem. Aljanép, mindet kidobtam volna a tengerbe.

Másnapra erőltetett menetet terveztem, egy fővárost besétálni ebben a kikúrt hidegben feladat. Vettem egy jegyet idegenvezetésre is. Az idegenvezető csaj közölte, hogy mi vagyunk életében az első csoportja. Ezt, és csak ezt el tudta mondani angolul, a többit illetően magunkra voltunk utalva. Az egyik srácnak, aki egy jó helyi étterem felől érdeklődött a McDonaldsot ajánlotta. Elvitt minket olyan helyekre, amit a tornyai miatt magam is megtaláltam volna, és diadalittasan kijelentette:

Templom!

Ez igen, ezért érdemes volt fizetnem. Míg a többiek bementek egymás hátát fényképezni, én a műszaki egyetemen való hugyozás keretein belül lemorzsolódtam a csoporttól. A hangulatos éttermet pedig magam is megtaláltam, és jó ideje először magyarbarát árakon megebédeltem. A város nagyon emlékeztet Budapestre. Angolul a fiatalok is alig beszélnek. Cigicsikktenger a megállókban, a kutyát a járdaközepére szarató gazdik, valaha szép épületek. Lepukkant városnegyedektől 2-300 méterre V12-es 8L Audik. Ennyi luxuskocsit Svédországban 4 hónap alatt nem láttam, pedig az életszínvonalbeli különbség jelentős. A svédeknél nem a kocsi a státuszszimbólum, és milyen jól is van úgy.

A boltokban már kettős árazás van, a korona mellett ott van az eurós ár is mindenhol. Az észtek most januárban vezetik be az eurót, de szerintem páran jobban örülnének, ha a gázt vezetnék be mihamarabb.

Hamar visszaszálltam a hajóra, korán sötétedik, a kikötő környékén pedig nem érdemes megvárni a sötétedést. Ráadásul itt van egy óra eltérés is a sötétség javára. Órát állítanunk nem kellett, ez tetszett.

A nem tervezett dolgokból sülnek ki a legjobb dolgok. Az összes igazán jó este így kezdődik:

˝Igyunk meg egy sört! De csak egyet!˝

Mondja Tibor, rá fél órával a WC pumpával veri a kocsmapultot, mert késik a negyedik Jägere.

Este fél hét. Német srác SMS-ben küldi, hogy lesz valami program a katedrálisban, találkozzunk 7-kor nála. 30 percet vártam rá, de csak nem akart megjelenni. Elindultam egyedül. Félúton ért az üzenete, hogy ne menjek, mert ünnepi koncert lenne, előzőleg jegyet kellett rá venni. Nem fordultam vissza. El tudom mondani svédül, hogy befagyott a seggem, Karácsony közeleg, a harmadik matekszigorlatra már egész használható kutyatekintetet fejlesztettem ki, meg gondolom valami hívő embert kell meggyőznöm, hogy engedjen be, az meg csak nem olyan szőrösszívű. Minden körülmény nekem kedvezett.

Kivártam, hogy elkezdődjön a rendezvény és csak akkor mentem be, mikor kiküldeni több bajjal járt volna, mint beengedni. A koncert szép és hangulatos volt, amint megfogalmazódott bennem, hogy vége lehetne már, be is fejeződött. A karácsonyi hangulatot azóta sem sikerült reprodukálni. A szomszéd a Summer in The City-t karaokézza, a Szentestére szánt vaníliáskarikaszerűséget már a boltból hazajövet megettem, Szergejt két napja nem láttam, a litvánokkal meg már erre a kis időre nem rúgom fel a hallgatólagos megállapodást, hogy egy büdös szót nem beszélünk egymással.

Mindenkinek szép Karácsonyt!

A tömegközlekedési kultúra alapjaiban tér el az otthonitól. A hetesen az átlagegyetemista konstans stresszben van és a hasitasis, ujjatlan kesztyűs, homlokra tolt olvasószemüveges felszállókat csekkolja. A svéd egyetemista meg a mailjeit. Mert van net. Nem csak a vonatokon, meg a nagyobb városok közötti buszon, a legutolsó helyi járaton is. Onnantól kezdve, hogy van internet az IT-sek a marketingesekkel nagyot tudnak varázsolni.

˝Yiva Andersson és 4 további ismerős bejelentkezett a 3-as buszra. ˝ Mondja a hirdetés.

˝Na, takaroodj..!˝ - Mondom én, a tömött buszváróban, mikor leesik miről van szó.

Jelentkezz be a fácsés profiloddal, és értesítést kapsz róla, ha egy ismerősöd felszáll ugyanarra a buszra, amin te utazol éppen. Annak ellenére, hogy sohasem használnám, lenyűgöz. A mammeroknak a banyatank-kompatibilis rámpával, a kismamáknak az előzékeny sofőrrel, aki nem indul el addig, míg az ülőhelyet nem talált, a fiataloknak meg ezzel teszik vonzóbbá a tömegközlekedést. Mobilnet lehet megosztva, mert Disznóvágási Feri makkpörköltje erőssen szaggatott rajt´, de a sokadik elmulasztott tárgyvéleményezési felszólítást pont el tudtam olvasni a svédneptunban.

Már láttam is magam előtt a BKV-s hírfolyamot:

Répási Lüszi és további 12 ismerős részt vesz a(z) Akácfa utcai pótdíjbefizetés eseményen.

Lakatos Bobby lecserélte igazolványképét.

özv. Kremmintzky Jolán és Leo Kukits megosztotta: Ülőhely a(z) HÉVn.

230E és további 4 ismerős új adatlapra és négyévszakos újrafutózott gumikra váltott.

Az egy óráig érvényes vonaljegy meg 300 JMF, igaz mindenki lyukaszt is lelkiismeretesen. Ha mi tennénk így, lenne wifi a négyeshatoson? Kétlem, pedig egy kábel már ki is van húzva hozzá.