A nem tervezett dolgokból sülnek ki a legjobb dolgok. Az összes igazán jó este így kezdődik:

˝Igyunk meg egy sört! De csak egyet!˝

Mondja Tibor, rá fél órával a WC pumpával veri a kocsmapultot, mert késik a negyedik Jägere.

Este fél hét. Német srác SMS-ben küldi, hogy lesz valami program a katedrálisban, találkozzunk 7-kor nála. 30 percet vártam rá, de csak nem akart megjelenni. Elindultam egyedül. Félúton ért az üzenete, hogy ne menjek, mert ünnepi koncert lenne, előzőleg jegyet kellett rá venni. Nem fordultam vissza. El tudom mondani svédül, hogy befagyott a seggem, Karácsony közeleg, a harmadik matekszigorlatra már egész használható kutyatekintetet fejlesztettem ki, meg gondolom valami hívő embert kell meggyőznöm, hogy engedjen be, az meg csak nem olyan szőrösszívű. Minden körülmény nekem kedvezett.

Kivártam, hogy elkezdődjön a rendezvény és csak akkor mentem be, mikor kiküldeni több bajjal járt volna, mint beengedni. A koncert szép és hangulatos volt, amint megfogalmazódott bennem, hogy vége lehetne már, be is fejeződött. A karácsonyi hangulatot azóta sem sikerült reprodukálni. A szomszéd a Summer in The City-t karaokézza, a Szentestére szánt vaníliáskarikaszerűséget már a boltból hazajövet megettem, Szergejt két napja nem láttam, a litvánokkal meg már erre a kis időre nem rúgom fel a hallgatólagos megállapodást, hogy egy büdös szót nem beszélünk egymással.

Mindenkinek szép Karácsonyt!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.