A taxisofőr

Uzsonnázok a konyhaasztalnál, Szergej oroszul morog magában. Kezében egy számla.

- Mi a hézag?

- Nem fizettek ki rendesen.

[Szombat és vasárnap esténként taxisofőrként dolgozik. Nekem a kezdetektől fogva gyanús, hogy pusztán heti kétszer 12 óra munkával meg az albérleti díjakkal képes eltartani magát.]

- Mennyi hiányzik?

- Nem sok. Tudod, van nekem ez a helókittis naptárom, [ivarérett, harmincas, borostás férfi, aki hobbiból linköpingi rendőröket ken a bordásfalra jujitsu keretein belül] ebben mindig pontosan írom hány órát vezettem. Mikor kezdtem, meg mikor adtam le a kocsit. De itt hiányzik egy óra.

- Mikor volt ez?

- Október 31.

- Akkor állítottunk órát. Vissza.

- Ahá! Akkor értem, miért hívott a főnök aznap vagy hatszor! Nem vettem fel, aludtam. Még jó, hogy ki nem rúgott. Tegnap meg közlekedési karambolom volt, képzeld!

- Mii?

- Egy terepjárós anyuka nekem tolatott vagy harminccal.

- Szergej, derékig ér a hó. Előre sem mennék annyival. Mit csináltatok?

- Néhány fényképet. Meg kitöltöttük a kétszínű papírt.

- Elismerte, hogy hibás?

- Nekem mindenki elismeri! [Na, ebben marhára igaza van, ötödmagam sem kötnék bele.]

- Nézdcsak! Magyar kolbász! Kérsz egy kicsit?

- Ááá, nem. Most keltem, ilyen korán nem bírja a gyomrom a nehezet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.