Főbérlőm

Orosz házaspár gyermeke, nem tudom hanyadik. 16 évesen, nem sokkal a Szovjet Únió összeomlása után az anyjával a svédekhez került, egy pótapához. Kétszer volt nős. Egyszer azért, hogy ő jusson hamarabb svéd állampolgársághoz, másszor ő segített egy gyermekes asszonynak ugyanebben. Hogy a szerelem közrejátszott-e akármelyikben is, az nem tartozik rám, ezért nem is kérdeztem. Nyolcadéves egyetemista, egyetem mellett dolgozik.

Nehéz vele rosszban lenni, jókedélyű és beszédes. Sajnos oroszul vagy svédül, ezért mély eszmecserékbe nem bonyolódunk. Azt viszont minden másnap megkérdezi, hogy találkoztam-e nagy csöcsű nőkkel, és ha nem, ma fogok-e. A felfogásával problémák lehetnek, mert már többször elmondtam, hogy nem csajozni jöttem ki. Ő indokolatlanul sokat beszél a nőkről, de ahogy elnézem a viszonya plátói velük. Állítólag nagy nőnyűvő volt. Ami miatt nekem az egész büdös, hogy az ő beszámolásai alapján.

Jajj! Azok a korai egyetemi évek! A faszom sajog, ha belegondolok! 2 üveg bort veszel, egyet ő iszik meg, a másikat is, aztán már hozod is haza!

Konzerveken él, állítása szerint azért mert kevés az ideje, nem konyhában akarja tölteni. A krumplit héjában főzi és héjastul is eszi. Nem egy finnyás típus, azokhoz a németekhez képest főleg nem, akik mosogatószivaccsal és mosószerrel mossák az almát (ha nem magam látom, el sem hiszem)!

Ettem már a leveséből, és megértem, hogy a konzerviparra bízza a saját élelmezését. Olyan rosszul főz, hogyha hagymát pucol a rántottához, a hagyma könnyezik. Pedig remekül felszerelt konyhája van, de ő maga egy lábossal és két villával elvan már 10 éve. Annyira utál mosogatni, hogy őszintén le van kötelezve, ha megteszem helyette. Egy kicsit szórakozott is, mesélte, hogy egyszer rendet rakott a szobájában, és talált az asztal alatt a sok kacat között egy számítógépet, ami akkor már 3 éve ment folyamatosan. Látva milyen rendet tart, ezt el is tudom képzelni.

Mindezek azonban apróságok. Ilyen jószívű és önzetlen emberrel még nem találkoztam. Egy hónapja lakunk együtt, de mindenét megosztja velem. A biciklijeit, az ahhoz való szerszámokat, számítógépeit, konyhaeszközöket, vacsoráját és politikai nézeteit. Erős anarchista, nem jár moziba, nem vesz könyveket és lemezeket, mert azzal csak a kiadókat támogatná, ő pedig csak az előadókat és írókat akarja. Van benne valami, de teljesen nem értek vele egyet. Ezt nem hangoztatom. Szerencsém van, hogy nem tud jól angolul. Sokszor kell neki a saját szavaimat elmagyarázni, újrafogalmazni, mert nem érti meg pontosan mit akarok mondani. Rengeteget tanulom ezzel a nyelvet. Egyszer gatyában, atlétában kizártam magam az erkélyre, és telefonon hívtam fel, hogy engedjen vissza. Ha nem látjuk egymást, akkor nem tudunk kommunikálni, mert nem érti mit mondok, ha nem mutogatok közben. 4 percet beszéltünk, és csak a 3. percben értette meg, hogy hol is vagyok tulajdonképpen. Nem volt otthon, úgyhogy még húsz percet eltöltöttem a hidegben, az akkori megfázásom egyik okozója ez lehetett.

Mióta Svédországba érkeztem, minden lépésemet szerencse övezi, nagyon jó élményekkel gazdagodtam eddig, és ebből sokat neki köszönhetek. A kezdetekben eligazodni segített, de tulajdonképpen egy idegen országban az első félév végig kezdet jelent.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.