A pukisztáni

Nem gondoltam volna, hogy ennyit fogok írni erről a gyerekről. Az első órán jópofának tartottam, alig bírtam ki nevetés nélkül, ahogy az alig érthető angoljával beszél. 10 méterre ült tőlem akkor. Meg kellett volna tartani a távolságot. Második órára csapattagot kellett választani a féléves feladathoz és ő megkeresett, hogy válasszuk ezt és ezt a témát, sok anyaga van hozzá. Annak ellenére, hogy a választott feladat elég nehéz volt, belementem. Úgy láttam nem ejtették a fejére, meg egy tök idegen kúltúrát akartam választani, nem németet vagy olaszt, amit ha kicsit is, de már valamennyire ismerek.

Beszéltünk is párszor. Elhívtam giroszozni, de szabadkozott, hogy ő csak inkább nézné, mert Ramadán ünnepe van. Muszlim, annak minden velejárójával együtt. Szesz, disznóhús, nők, bagó nem játszanak. Van viszont helyette fix időben (napkelte előtt, után, napközben, naplemente előtt, után) öt kötelező, és végtelen számú opcionális ima, amik miatt képes hajnalban felkelni. Pont most Ramadán idején napkeltétől naplementéig enni és inni sem nyerő. Egyáltalán. Nem egy parti létforma.

Míg mindezt elmesélte én megettem a disznóhúsból (és még ki tudja miből) készült giroszomat, egy sörrel. Kapásból három főbűn, pedig nem vagyok nagy duhaj. A focipályáról ismerek még egy törököt, ő szelektív muzulmán. Naplemente után még soha nem mondott nemet a pálinkámra, és a csajok harisnyáján is felszalad a szeme. Értem már miért van itt ennyi arab! Télen, jóformán fel sem jön a nap, így viselhetőbb a böjt.

Két hét ismerettség után arra lettem figyelmes, hogy fácsén bejelenti, egy darabig nem lesz a svédeknél mert repül az olaszokhoz. Egy darabig vártam, majd elkezdtem feszegetni, hogy mikor szeretné a számára kiosztott 20 oldalas dolgozatnak a hiányzó 19 és fél oldalas részét megírni, leadás közeleg én meg még mindig a beígért nyersanyagra várok tőle. Válaszolt, hogy haza kellett mennie, a mamája komolyan betegeskedik. Még én szégyelltem magam, hogy felelősségre vontam. Újabb két hétig veszteg maradtam. Addig, amíg meg nem láttam az üzenőfalán nagyjából 200 képet arról, hogy svájcban (mi a f..sz?!) libákat ölelget, picsásat ugrik valamibe és mindeközben kibaszottul jól érzi magát. Nagyon felmérgeltem magam. Hogy Allah növessze a térdig a hónaljszőröd, arra van idő, hogy egész nap fácsén kapálj meg 200 képet feltölts, de nekem baszol üzenni, hogy ne várjak tőled egy sort sem?! Én hithű ateista vagyok, de ilyet, hogy a nagyanyám az utolsókat rúgja, babonából sem hazudnék soha! Ezért nem ver meg Allah, te szégyentelen?! A velem kialakult általános vélekedéssel szemben utálok bunkó lenni, de az élet gyakran megkívánja. Hasonlóan finom formában meg is kérdeztem tőle az üzenőfalán, hogy mikor jár Svédországban legközelebb? Óó, most otthon van, nagyon fontos dolga akadt, majd keres.

Facebook kontakt törölve, dolgozat egyedül megírva. Utólag rájöttem jobban jártam.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.