Lehet korai még megírni ezt a posztot, de az első benyomásaim az alábbiak.

Az itt tanuló diákok java német. Legalább a háromnegyedük. Zavaró, mert nagyon nincsenek rákényszerítve arra, hogy angolul beszéljenek. Elvannak maguk is. Ma például 8 némettel és egy cseh sráccal fociztam. A cseh is meglepően jól tudott németül, tehát egy büdös angol szó nem hangzott el. Hülye magyar meg rohangált a labda után a Wink, nemzetközileg elismert márkájú teremcipőjében a vizes füvön, ami alig csúszott a németek stoplisaihoz képest.

Nagyon érdekes a népekről kialakult sztereotípiákat élőben látni. Templomlátogatáson voltunk. A pap sorolta, hogy melyik kép hanyadik században készült és szent akárki szerepel rajta. A japánok/kínaiak/koreaiak (nem tudom eldönteni) meg a téglányi nikonjukkal a nyakukban fényképeztek és noteszba jegyzetelték az adatokat.

City Kvíz játékban a linköpingi kocsmákat, postát, gyógyszertárat kellett bejárni, és megválaszolni a különböző kérdéseket. Mit árulnak a Nygatan 55-alatt? Milyen szobor látható a Spendrups sörözővel szemben? Ilyenek. A legtöbb helyes választ adó csapat nyereményt kap. Pár némettel, egy koreaival és egy francia csajjal voltam egy csoportban. Miután bemutatkoztunk, elvettem a kérdőívet, kerestem a parkban egy fiatalembert és megkérdeztem tőle. Mennyire ismeri a várost? Itt élek születésem óta. Na az remek, akkor mondja csak, hogy milyen szobor látható a Spendrups söröző előtt? Jól haladtam, a legtöbb kérdésre tudta a választ. A német srác viszont irgalmatlanul lebaszott, hogy hagyjam abba, mert ebben a játékban az lenne a lényeg, hogy körbejárjuk a várost. Mondtam neki, hogy senki nem akadályoz meg, én azért ezt kitöltetem az úrral. Tovább akadékoskodott, hogy ez csalás. Na, mondom akkor tessék, itt a kérdőív, azt´ sétálj! Természetesen nem nyertünk.

Ők szabálykövetőek. Kínaiak, németek állnak a sorban (mindegy, hogy miért), míg a spanyolok és arabok megkerülik őket és bepofátlankodnak előre. Én csak megkerültem őket, megnéztem, hogy miért állnak sorba és be sem álltam. A spanyolokról, arabokról eddig nem vagyok valami jó véleménnyel, ha nem a telefonjaikkal páváznak, akkor kérődzve gusztálják a csajokat, Panjabi MC meg szól a cigányhifin. A tolakodás is nekik megy a legjobban.Tisztelet a kivételnek!

A németeknél nagy sikert aratok a ˝Warum bist du nicht rasiert?!˝ mondatommal, egyébként egy büdös szavukat nem értem. Nagyon gyorsan le kéne szoknom arról is, hogy ha 10 német között van 3 osztrák, akkor én őt is németnek hívom/tartom. Nem tetszik nekik, teljesen jogosan, én sem vagyok szlovák, román, ukrán, akármi.

A keleti blokk öltözködésén megfigyelhető egy kis megmosolyogtató olcsóság. (Így aztán gondolom rajtam is). A közös hangot velük találom meg a leginkább, inni is szeretnek és nem hajlandóak kifizetni 1000 forintot 4 deci 3 fokos sörért. Ezen nap, mint nap elcsodálkozom egyébként. Az ESN-es asztalnál ma is árultak jegyet valamire. Megkérdeztem mire. Helyi oktoberfest 5000-ért. Sör az árban foglaltatik? Nem, fizessek 5000-et, hogy egy lekerített helyen ihassak sört literenként 2500 forintért. És kibírta röhögés nélkül! Inkább elkajálom, vagy leutazom.

Auf wiedersehen, ich habe viel zu tun!

Nem tudom mennyire nevezhető általánosnak, amik itt velem történnek, ezért nem merem azt írni, hogy a svédeknél így mennek a dolgok. Sok olyan esik meg, ami fura az én alföldi felfogásomnak.

˝Nahát mind megetted!˝

Már a második napomon szúrta a szemem, hogy a svéd kajáldákban a fél menüt a tányéron hagyják a vevők. Ha nem röstelleném odamennék a plázákban lévő tálcagyűjtőhelyekhez és befejezném, amit a svédek nem tesznek. Nem köretet hagynak ott, fél giroszt fél sörrel, sőt láttam bontatlant is. A norrköpingi kirándulásomon beruháztam én is egy giroszba, bő ezerkétszáz forintért. Azt kell mondjam, mégis megérte, mert nagyon éhes voltam és éppen csak, hogy lefért. Mikor viszem vissza a tálcát a pultos nekiállt lelkendezni:

˝Nahát mindet megetted! Biztos nagyon ízlett!˝

Annyira elképedtem, hogy nem is tudtam mit reagálni, de  neki sem sok magyar kuncsaftja lehetett eddig, mert akkor tudná, hogy ha nem tökéletesen ehetetlen amit árul akkor az el is fogy.

Drágák a kaják, de van benne egy szabadon választott ital. Ha van sör, akkor az is. Nem az összes helyen, de a javában így lehet (4-ből 3). Ha kifejezetten nem kérek innivalót (mert ott a táskámban másfél liter) akkor adnak szódát, de mindenhez jár. Szerintem nagyvonalú, és így kellene, hogy működjön mindenhol.

Bolt

Bátyám kérdezte, hogy történt-e a liszteshez hasonló eset. Történt. Kukászsákot akartam venni, és kérdeztem az eladótól, hogy merre van. (Akik egyébként marhára nem eladók, csak szerencsétleneknek céges pólóban kell feltölteni az árut, tehát az hogy hülye magyarok faggatják őket csapnivaló angollal, nincs megfizetve). A kukászsákot én plastic sacks-ként kértem. Ő meg plastic sex-re gondolhatott, mert felszaladt a szemöldöke, és miután végigmért, azt mondta, hogy olyan dolgokat mi nem árulunk. Erősködtem, hogy de. Részleteztem. Nem jól, mert a mirelit eperhez vezetett. Végül megkerestem magam.

Jó magyarként először mindennek az árát nézem meg, aztán mérlegelek, hogy belefér-e a keretbe vagy marad a natúr rizs főtt krumplival. Így sikerült megvennem a legolcsóbb sót, ami az útraszóráson kívül nem sok mindenre jó, mert darabos, mint a borsó. Még rá is van írva, hogy nem jódozott. Mi az nekem?! Ha emiatt kerül harmadannyiba!

Vatera

Az itteni vaterán licitáltam egy cangára. 12.ooo-ért hirdették, a képek alapján jól nézett ki. Lebeszéltem a gazdával az időpontot és a helyszínt. Egy könnyed 40 perces késéssel megérkeztem, mert még mindig nem megyek el az itteni házszámozáson, és nem azért mert rossz számokat kérdezek.

Csengetésemre az egész család a kapuban terem, anyuka tálcán friss mézessel, aki a gyerekeket bezavarta egy pohár kóláért a fiatalúrnak. Miután betúrtam 3-4 sütit, megkérdeztem, hogy merre van a bicikli. Előkerült. A csávó nagy fotosopp artista lehetett, mert a képre a bicikli csak annyiban hasonlított, hogy mindkettő női vázas volt. Mondanom sem kell, hogy ennyiért a bicikli egy halom hulladék volt. Mentem vele azért egy kört. Az első dolgom volt váltani, de szerencsére a láncot csak a szomszéd ház takarásában dobta le, amit gyorsan visszatettem. Közöltem, hogy nincs üzlet. Ők sem számítottak másra, de nem is kaptam több sütit. Ha egy kocsira licitálok, akkor húsleves jár lecsóval? Ki kéne deríteni.

Segítőkészség

A svédek rendesek. Tegnap délután, a kirándulásom alatt azt hittem, hogy a buszon hagytam a telefonom. Először egy telefonfülke után érdeklődtem a helyi pecaboltosnál, aki azt mondta, hogy fülke az pont nincs, de kölcsönadja a sajátját egy hívásra. Nem mertem tőle megkérdezni, hogy lehet beütni a +36-ot, mert akkor talán meggondolná magát a 20 koronás percdíjak miatt, bénáztam egy kicsit, aztán végighallgattam a svéd ˝Ezen a számon nem kapcsolható˝-t. Remek. Ellopták. A buszon megkérdeztem a sofőrt, hogy mi a teendő, van-e talált tárgyak osztályuk. Felhívta a másik sofőrt, hogy nem talált-e egy telefont. ˝Nem, de mindjárt megnézem, visszahívlak˝. Nem talált. Le voltam törve, de nagyon jól esett, hogy a vezetőnek hirtelen nem is volt fontosabb dolga, mint nekem segíteni. Még vigasztalt is.

A telefon a táskámban volt.

Az előző bejegyzéshez kerestem egy odaillő szép képet. Erre a  logóra akadtam.

Örülök, hogy a svédekhez jöttem, nem szeretnék a CSULA-ra járni.