Fruzsina írta a blogján, hogy a brüsszeliek túrják az orrukat, mint vaddisznó a szarvasgombát. Azért az is egy meredek kúltúrális lépcső a magyarhoz képest, de ezek a svédek meg köpködnek. Nem is jól mondom, nem köpködnek, csuláznak. Rákészülnek, mint a TV medve. 9 éve kollégiumban lakok, de ezt tényleg gusztustalannak találom. Sok lehet itt a nagypályás focista, vagy lehet nem is svédek voltak akiket láttam de minden napra jutott vagy 2 ember, aki olyat küldött a lábam elé, hogy annak tükrében be lehetett lőni a sérót.

Ezen fél percig összegörnyedve röhögtem, mint akit nekifutásból rúgtak tökön.

Több rövid történetet megírtam már, de az egyik legtartalmasabbal adós vagyok. A kiutazással.

Még mikor a kiutat terveztem egyértelmű volt a busz előnye a repülővel szemben: 30 kilós poggyászkorlát, plusz egy felvihető táska. A busz Linköpingbe visz kora délutánra, míg a repülővel Skavstára érkeztem volna késő este. Olcsóbb is egy kicsit, nehéz megmondani, hogy mennyivel mert a repülőjegy árazás elég hektikus. Mikor megvettem a buszjegyet, akkor a busz nagyjából 10.000 Ft-al volt olcsóbb. Az előnyök ennyiben ki is merültek, van egy nagyjából 25 óra különbség az utazás hosszában, na de mi az nekem! Sok. Társaság nélkül senkinek nem ajánlom, az embernek a 30. óra végére már a nyakát és az elült seggét leszámítva a szíve fáj, annyira megérkezne már.

Szerda reggel indult a busz a Népligetből. Bátyám szerencsére elkísért így nem kellett egyedül kivárnom az indulást. Megérkezett a busz. Egy rettenetesen bajszos sofőrrel és egy utaskísérővel. A sofőr beszállt a csomagtartóba és elvette a bőröndöket. Az én bőröndöm 28 kiló környékén volt. A kutya nem méregette. 40 kilósra is meg lehetett volna tömni.

Az első egy óra még majdnem érdekes volt. Nem ült mellettem senki, az utasok elé lenyílt egy monitor, azon film ment. Egy második világháborús cseh filmmel nyitottak, amiben indokolatlan sok SS katona rohangált. A film rosszabb volt mint maga a háború. Az egyetlen fénypontja 1:27-nél egy meztelen nő volt, akit tűzoltótömlővel locsoltak, mert rossz fát tett a tűzre. Később egyébként ment emberibb film is. Ocean ’s thirteen kétszer, Mamma Mia! (atyaisten, ilyen langyos nulla filmet soha nem láttam) Big Bang Theory és Jóbarátok.

Fruzsina a fenti képről megmondta, hogy melyik Jóbarátok rész ment. Az ilyen szintű jártasság valamiben - legyen az mindennapi életben akármilyen hasznavehetetlen is - lenyűgöz. Ha valaki meg tudja még mondani, ne habozzon!

Az ülés mellett komplett dj pult volt kialakítva, amibe mindenki bedughatta a szabvány jack dugós fülhallgatóját. Ha valakinek nem volt, kapott. Jó pont. 8 csatorna közül lehetett választani. Az első ötön cseh rádiózúgást sugároztak, a hatodikon a cseh táncdalválogatáshoz volt szerencsém.

Még mindig a fülemben cseng:

Salala! Acustiskco bohatému Casopic.

Amikor azt hittem nem jöhet rosszabb, akkor jött a cseh krisnás zene. Keserűségemben felnevettem, maradt a BMW-k nézegetése a szembesávban. Pedig a mellettem ülő hallottam, hogy csapatja a Guns ’n rosest.

A kávé, kapucsínó és forrócsoki ingyen volt korlátlan mennyiségben. Egy flakon hűtött cseh ásványvíz fél euró. Meg is ittam ötöt, mert Prágában kiderült, hogy nem elég a másfél liter, amit magammal hoztam. A wc-zés is korrekt volt a buszon, de nem Brno belvárosában kell elmenni hugyozni, mert eléggé megnehezíti az ember dolgát az 1,6-as belmagasság és az 50x50 cm-es alapterület, nem hiányzik még az araszolás is a lámpáknál.

Nagyon sok mesélnivaló nincs egy 30 órás buszúton. Az alábbi útvonalon mentünk, és igaz, hogy javarészt autópályáztunk sok mindent láttam a városokból is. Brno, Prága tetszett. Koppenhága pedig gyönyörű. Főleg, hogy egy 10 kilométeren át egy olyan út vezetett a városba, ami alig 1 méterrel emelkedik ki az azt körülvevő tengerből. Mindez 5.30 környékén, napkeltében. Álmos voltam és nyűgös, de ez tényleg tetszett volt.

Prágában egy cseh földrajztanár mellé szólt a jegyem. Jót beszéltünk. Kijött a svéd iskolásoknak földrajzot tanítani. Elmondása szerint beírták énekórára is, de kottát sem tud olvasni, nem ő neveli ki a következő Abbát. Mikor földrajztanárnak tanult meg kellett tanulnia az összes magyar megye nevét a székhelyükkel együtt! Versenyeztünk ki mennyit ismert. Nem sokkal maradt le. Elég jól ismerte magyarországot, kétszer volt itt nyaralni. Az én csehországi ismeretem kimerült a Kisvakondban, a Kohinor ceruzákban, Nedvedben és néhány cseh sörnévben. Kiderült, hogy én több cseh sört megittam már, mint ő. Nem egy nagy duhaj.

Amerikában sárga a Malboro füstszűrője, Európában fehér.

Miért?

Azért, hogy Nick Cave tudja hol van...

Így jártam én is. Prága után már nagyon álmos voltam. Azt sem tudtam melyik országban járunk. Néztem a buszt előző kocsik rendszámát, és amiből a legtöbb volt, ott lehettünk.

Összességében mindenkinek ajánlom a buszozást, mert ingergazdagabb mint a repülő és ha nem kell sietni sehova egy jó könyvvel (ami nekem nem volt) simán átvészelhető.