Apró dolgok istene

Nem tudom mennyire nevezhető általánosnak, amik itt velem történnek, ezért nem merem azt írni, hogy a svédeknél így mennek a dolgok. Sok olyan esik meg, ami fura az én alföldi felfogásomnak.

˝Nahát mind megetted!˝

Már a második napomon szúrta a szemem, hogy a svéd kajáldákban a fél menüt a tányéron hagyják a vevők. Ha nem röstelleném odamennék a plázákban lévő tálcagyűjtőhelyekhez és befejezném, amit a svédek nem tesznek. Nem köretet hagynak ott, fél giroszt fél sörrel, sőt láttam bontatlant is. A norrköpingi kirándulásomon beruháztam én is egy giroszba, bő ezerkétszáz forintért. Azt kell mondjam, mégis megérte, mert nagyon éhes voltam és éppen csak, hogy lefért. Mikor viszem vissza a tálcát a pultos nekiállt lelkendezni:

˝Nahát mindet megetted! Biztos nagyon ízlett!˝

Annyira elképedtem, hogy nem is tudtam mit reagálni, de  neki sem sok magyar kuncsaftja lehetett eddig, mert akkor tudná, hogy ha nem tökéletesen ehetetlen amit árul akkor az el is fogy.

Drágák a kaják, de van benne egy szabadon választott ital. Ha van sör, akkor az is. Nem az összes helyen, de a javában így lehet (4-ből 3). Ha kifejezetten nem kérek innivalót (mert ott a táskámban másfél liter) akkor adnak szódát, de mindenhez jár. Szerintem nagyvonalú, és így kellene, hogy működjön mindenhol.

Bolt

Bátyám kérdezte, hogy történt-e a liszteshez hasonló eset. Történt. Kukászsákot akartam venni, és kérdeztem az eladótól, hogy merre van. (Akik egyébként marhára nem eladók, csak szerencsétleneknek céges pólóban kell feltölteni az árut, tehát az hogy hülye magyarok faggatják őket csapnivaló angollal, nincs megfizetve). A kukászsákot én plastic sacks-ként kértem. Ő meg plastic sex-re gondolhatott, mert felszaladt a szemöldöke, és miután végigmért, azt mondta, hogy olyan dolgokat mi nem árulunk. Erősködtem, hogy de. Részleteztem. Nem jól, mert a mirelit eperhez vezetett. Végül megkerestem magam.

Jó magyarként először mindennek az árát nézem meg, aztán mérlegelek, hogy belefér-e a keretbe vagy marad a natúr rizs főtt krumplival. Így sikerült megvennem a legolcsóbb sót, ami az útraszóráson kívül nem sok mindenre jó, mert darabos, mint a borsó. Még rá is van írva, hogy nem jódozott. Mi az nekem?! Ha emiatt kerül harmadannyiba!

Vatera

Az itteni vaterán licitáltam egy cangára. 12.ooo-ért hirdették, a képek alapján jól nézett ki. Lebeszéltem a gazdával az időpontot és a helyszínt. Egy könnyed 40 perces késéssel megérkeztem, mert még mindig nem megyek el az itteni házszámozáson, és nem azért mert rossz számokat kérdezek.

Csengetésemre az egész család a kapuban terem, anyuka tálcán friss mézessel, aki a gyerekeket bezavarta egy pohár kóláért a fiatalúrnak. Miután betúrtam 3-4 sütit, megkérdeztem, hogy merre van a bicikli. Előkerült. A csávó nagy fotosopp artista lehetett, mert a képre a bicikli csak annyiban hasonlított, hogy mindkettő női vázas volt. Mondanom sem kell, hogy ennyiért a bicikli egy halom hulladék volt. Mentem vele azért egy kört. Az első dolgom volt váltani, de szerencsére a láncot csak a szomszéd ház takarásában dobta le, amit gyorsan visszatettem. Közöltem, hogy nincs üzlet. Ők sem számítottak másra, de nem is kaptam több sütit. Ha egy kocsira licitálok, akkor húsleves jár lecsóval? Ki kéne deríteni.

Segítőkészség

A svédek rendesek. Tegnap délután, a kirándulásom alatt azt hittem, hogy a buszon hagytam a telefonom. Először egy telefonfülke után érdeklődtem a helyi pecaboltosnál, aki azt mondta, hogy fülke az pont nincs, de kölcsönadja a sajátját egy hívásra. Nem mertem tőle megkérdezni, hogy lehet beütni a +36-ot, mert akkor talán meggondolná magát a 20 koronás percdíjak miatt, bénáztam egy kicsit, aztán végighallgattam a svéd ˝Ezen a számon nem kapcsolható˝-t. Remek. Ellopták. A buszon megkérdeztem a sofőrt, hogy mi a teendő, van-e talált tárgyak osztályuk. Felhívta a másik sofőrt, hogy nem talált-e egy telefont. ˝Nem, de mindjárt megnézem, visszahívlak˝. Nem talált. Le voltam törve, de nagyon jól esett, hogy a vezetőnek hirtelen nem is volt fontosabb dolga, mint nekem segíteni. Még vigasztalt is.

A telefon a táskámban volt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.