Fesztivállapot
2010.09.02. 18:27
A kötelező körök:
www.facebook.com/egyeteminapok#!/egyeteminapok
3 hét alatt elkurvult a blog. Innen-onnan hallom vissza, hogy páran szeretik a bejegyzéseket. Ugyaninnen-ugyanonnan kapok bíztatást is:
A mai bejegyzés tehát megrendelésre készül. Haydn is így érezhetett, mikor megrendelésre írt a császárnak, mondjuk szerintem kifinomultabb invitatio-kat kapott.
Van egy ilyen promóakciója a BME egyetemi napoknak, hogyha az ember blogbejegyzését megfelelő mennyiségű (legtöbb) ember lájkolja, akkor kap 2 jegyet. Először jól hangzott, de azóta rájöttem, hogy biztos a 0.-dik napos 16-17 órás Szandi koncertre osztogatják. Pozitívan lennék meglepve, ha hetijegyet érne pár sor. (Utánaolvastam, és tényleg bérletet ér.) Aztán az is eszembe jutott, hogy nekik kommentár kellhet, tehát egy tudósító, aki az eseményeket paralell közvetíti. Találtam ilyet is a neten a tavalyiról, de az nagy jóindulattal is csak kurvaszar volt.
Előtúrtam a régi posztereket. Nem a honlapról, mert a Rendezvénytörténet linkre kattintva az jön be, hogy hamarosan. Ezen felnevettem. Vérzik azért pár sebből ez az oldal, igaz a lényeg rajtavan. Mennyiért hol. Nem tudtam kideríteni, például, hogy hanyadik fesztivál is ez a sorban. Úgy tudom én mindegyiken ott voltam, de a számozásból nem ez derül ki, mert a legrégebbi emlékeim erről vannak, amit egy másik poszteren 2. egyetemi napokként promotálnak.
Régen volt, pár dolog azonban rémlik. Az hogy kb. pont azon a nyáron olyan Bikinimérgezést kaptam vagy 3-4 fesztiválon, hogy ezúttal örültem, hogy nem kell őket meghallgatnom. D. Nagy Lajosék is a Részegen kiviszhazából élnek már 20 éve, pedig a gitárosuk nagyon jól tekeri, azt jó nézni. Másnap a Belgát első sorból álltam végig. Akkor még szerettem, amikor még hivatás volt a szívatás, meg a Billy Jeannel összemosott kalauz és a spanyol gépkocsi. Nem úgy, mint most, hogy felolvassák a négyjegyű függvénytáblát, ehh.
Az egyedüli rossz emlék az aznapi koncertről annyi volt, hogy egy hülye picsa jókor lehetett jó ember alatt, azt´beengedték a kordon elé, ott vonaglott előttem, a fél színpadot kitakarva, haját a számbavetve. Mikor nem látták a kopasz hegyek, belekönyököltem párat de nem vette a lapot. A koncert fasza volt, olyan tömeg összeverődött, hogy a veríték lecsapódott a jól szellőző műanyagsátortetőn. Úgyhogy sátorban áztunk el. Meg is fáztam, aztán másnap Republic. Naa, az igen. Volt egy 6-7 fős kolis keményblokk valahol a keverőpult előtt, a színpaddal szemben. Én a republic koncerteken nem ezekre a új női taggal megerősített új számokra, wapwapsuwapra meg hatvanhetes útra vagyok kíváncsi, mikor van nekik a remek népi-zenei albumuk tele jó pörgős Megy a gombákkal és hagyományos mosóporokkal. Aki ott volt, ebben a keményblokkban, erre valószínűleg emlékszik. Én a hangomat aznap este 5 napra veszítettem el, a 2. sorból néztek hátra a számok között, hogy ki ez az állat, akinek ennyire fontos a Megy a gomba?! Másnap meg A4-es lapra írtam, a MÁV pénztárnál, hogy Kezétcsókolom, Kabáig egy retúr diákot legyen szíves, mert nem volt rá esély hogy elmondjam mit szeretnék.
Nem volt kérdés, hogy megyek-e a következő egyetemi napokra:
Mindenki a Scootert várta. Én is. Annyira ellenkező típusú zenét szeretek (hömpölygő vér a hangszóróból, szakállas vikingekkel), hogy ez nem maradhatott ki. Előtte viszont volt egy Kispál koncert. Akkor lepődtem meg először, hogy nagyon megtekerték a volumét. A Duna mellett, ami azért viszi a hangot. Meg a budai villák tövében, ahol a lakóknak azért az érdekérvényesítő képessége is az átlag felett van, ugye. A koncert jó volt, legközelebb is megyek majd, ha újra összeállnak, mint Elvis. Mindenki a Scootert várta, ment a Töpptöpptözés, meg a hogyé´halazás, már előtte két nappal. Én is meghallgattam pár Scooter dalt youtubén, hogy ne érjen váratlanul Maria.
Vegyes érzelmeim voltak viszont a koncerttel kapcsolatban. Nem sokon múlott például, hogy ne következzen be az, ami most nemrég a Loveparadén, hogy az emberek halálrataposták egymást. Arra az estére simán több jegyet adtak el, mint amennyit a sátor elbírt volna. Hatalmas tömeg volt. Csak az én lábamon legalább 8-an táncoltak, pedig a kijárattól 10 méterre ha álhattunk Tiborral. Aztán hozzájött az egészhez az is, hogy az egyik hangfal elfüstölt, meg a hidrogénfejű ember is hoppárézott, hogy kontakthibás a megafonja. Ha tűz üt ki valahol a sátorban, mind megdöglünk. De nem ütött. A koncert hatamas volt. Mindenki összeizzadt a körülötte lévőkkel a nettó 45 fokban. Volt parasztvakítás, tüzijáték, és néhány olyannyira ronda szoliban pirított ribanc táncoslány a színpadon, hogy szerintem az anyjukra a születésük után törtek rá a reggeli hányingerek. Egyedül a Fire!-t hiányoltam, mert annak a riffjét 10 éves koromban sokat gyakoroltam a partvisnyélen, kár hogy elmaradt. Volt viszont a kötelező töpptöppözés és Mária is hangosan szerette. Profi volt. Lehetett is, mert fullplaybacken nyomták az egészet, de senki nem az akusztikus gyönyörökért vette a jegyet, hanem a hangulatért.
Az idei felhozatalt nézve kár, hogy nem lehetek ott. Mert lesznek ám ilyen tálentumok is, mint a Szandi (atyaisten, lesz Tínédzserlamúr) meg a Kozmix, akik akár a magyar Scooter is lehetnének, ha nem lennének nagyságrendekkel szarabbak. Leginkább mégis a magyar szeretetkövetet sajnálom, Kozsót, aki a tincsét már levágatta. Biztos megunta, hogy mindig belelóg a menzás tarhonyalevesbe. Pedig nem is tudom még mi mindent köszönhetünk a Kozsó gépezetnek a Shygys-son meg a Bestiákon kívül. Ejj, bepárásodott a szemem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
