KiránduláS VÉDtelenül
2010.10.16. 12:32
Legutóbb este 10-ig kellett a 40 kilométerre lévő egyetemen prezentációt tartanom. Mostanában úgy érzem magam, mint valami rossz manager, egyik nap prezentálni kell, a másikon meg nyilvános vita a női felsővezetők helyzetéről angolul, amit még videóra is vesznek. Az óra tartott volna tovább is, de a gyomrom korgása elnyomta a többi diák prezentációját meg a laptopom is lemerült a sunyi youtubozástól, úgyhogy elkéredzkedtem. A tanár mondta, hogy ne pattogjak, itt majdnem mindenki linköpingi, üljek vissza már csak 40 perc. Gyors gondolkodás után bemondtam lakhelyemnek egy ~100 kilométerrel távolabbi várost, így már megenyhült és elengedett. Mondanom sem kell, jöttem volna egyébként is. A többi diák csak azért lehetett ilyen birkatürelmű, mert nem néztek utána, hogy majd´ másfél órát kell várniuk a vonatra. Egy 24 óráig tartó, környéken érvényes jegy alig kerül többe, mint hazajutni Norrköpingből, eldöntöttem: másnap kirándulás valahova a Balti tenger környékére.
Nem jutottam el teljesen a partig, mert azok a buszok csak nyáron járnak. A járat így utószezonban sem frekventált, egyedül buszoztam két órát egy olyan helyre, ahol eltöltöttem 4 órát és három emberrel meg egy vérebbel találkoztam. A buszsofőrtől megkérdeztem mikor indul a következő busz vissza. Megtudtam, hogy ő vezeti majd kora este a következő és egyetlen buszt hétfő délutánig. A táj gyönyörű, leírni nem lehet, nem is fogok bele.
Fél óra gyaloglás után egy panzióra akadtam, az épület előtt egy fából készült hajón felirat hirdeti, hogy étterem és olcsó szoba várja a vendégeket. Gondoltam azt mondom, hogy nincs hol aludnom és megnézem a szobáikat. Senki nem volt a szálloda környékén, várt viszont egy szabadon hagyott derékig érő németjuhász, aki 100-150 méterről kiszúrt és elkezdett felém rohanni. Földbegyökerezett a lábam, itt vagyok a legközelebbi várostól is egy órányi buszútra, aminek a nevét sem tudom kiejteni és a helyi mentők telefonszámát sem ismerem. A kutyát elnézve pedig, jobb ha rögtön a papot hívom. Nem tudom, hogy vérszemet kapnak-e a kutyák attól, ha menekül az áldozatuk, de visszasprinteltem a cégér hajóhoz, és beleugrottam. A kutya pedig megállt attól 30 méterre és ugatott. Amint megmozdultam, fenyegetően közelebb jött, tehát jobbnak láttam bebújni a favitorla mögé, hátha akkor ráun a házőrzésre. Eltartott egy darabig, míg visszavonult. Én meg mindvégig ott guggoltam és fostam, hogy kutyaszarként végzem. Még jó, hogy hoztam 3 sört, jól jött sokkterápiának.
Bejártam a tájat, volt hegymászás, konzervhalevés és újabb rácsodálkozás a svéd vidékre.
Visszaértem az állomásra 40 perccel a visszairányba tartó busz indulása előtt. Gondoltam teszek egy rövid sétát a szomszédos erdőben, nem a padon várom ki a hátralévő időt. Az összes érdekes dolog mindig a látóhatáron merül fel, én pedig sorban mentem mind után. Közben szentül meggyőződve arról, tudom hol vagyok. Pedig nagyon eltévedtem. A visszaúton mikor erre ráeszméltem, esztelen futásba kezdtem a jónak vélt irányba. Teljesen kétségbe voltam esve, a mentőövnek használt épületek és egyedi fák sorra nem tűntek fel. 8 perccel a busz indulása előtt egy tisztáson álltam egy erdő közepén, és ötletem nem volt merre induljak tovább. Bíztam benne, hogy a sofőr vár rám egy kicsit, mivel tudta, hogy nem itt akarom tölteni a hétvégét. És akkor megláttam a fák között, a földet bogarászva! Úgy megörültem neki, hogy mikor ráköszöntem, majdnem elvitte a sztrók. Kérdezte, hogy hülye-e vagyok, hogy innen megyek a buszhoz, keresztül a térdig érő csatakos gazon, majd azt, hogy tudom-e merre kell menni egyáltalán. Mutogattam valamerre, de csak nevetett, hogy arra legfeljebb hajóra szállhatok, mert arra a tenger van. Nagyon jó, hogy találkoztunk. Ő bejött az erdőbe gombászni, mert nagyon szereti a rántott gombát, mondta és megrázta a kezében lévő félig telt kosarat. Visszafelé a buszhoz beszélgettünk. Túl van a hetvenen, de nagyon szeret vezetni, ezért félidőben munkát vállal, jól jön a nyugdíj mellé. 1970valahány óta sofőr, előtte smasszer volt egy börtönben. Kérdeztem, hogy az iskolában tanult-e meg ilyen jól angolul? Mondta, hogy nem, sokat kártyázott ír rabokkal. Meséltem neki a kutyás incidenst, könnyezett a nevetéstől, holott kibaszottul nem viccnek szántam. Mikor felszálltunk a buszra (egyedüli utas voltam), felém tartott egy műszert, és mondta, hogy fújjam meg. Kérdeztem, mi ez. Alkoholszonda. A vezetőnek félóránként meg kell fújnia, mert egyébként a vezérlés elveszi a gyújtást. Szabadkoztam, hogy fújja csak meg ő, mert ha én teszem tényleg itt alszunk. Felajánlotta, hogy ha letette a műszakot elvisz Norrköpingbe a kocsijával. Kalandból aznapra elég volt nekem, megköszöntem és maradtam a busznál.
Szüleim természetesen és teljesen jogosan az aggódósabbik végén fogják meg a dolgokat, mondván nem lehet mindig szerencsém. Igazuk van, kirándulni azóta is járok és örökös félelmem, hogy a következő erasmus generáció törött háttal talál meg valamelyik faodúban, kihűlve. A kutyák, mint írtam, alapból nem szeretnek, a németjuhász mellett már egy foxi meg akart harapni, mikor még féllábal sem voltam a boxeremben, mert akkor másztam ki a tengerből. Tegnap meg két tehén kergetett meg. Persze, persze vicces, növényevők ezek a szarok, de azért egy kicsit elbizonytalanít, mikor két 400 kilós riska lobogó tőgyekkel fut az ember felé. Azóta minden kirándulás előtt keresek valami fadarabot, amivel ki lehet osztani egy két pofont, de annyit ér az is, mint fing a szélviharban, használni is tudni kéne. Attól félek meglesz még a vaddisznó is januárig, de legalább a fél kis állathatározó.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
sisiska 2010.10.16. 14:34:25
czibere117 2010.10.16. 14:46:06
A másik dolog, hogy mindezen dolgok mindenkivel megtörténnek/történnének, csak menni kell utánuk. Az itteni diákok java ha nem tanul, akkor iszik. Mindkettőt tudom otthon is.
zsüber 2010.10.16. 15:22:15
Zsolt_ 2010.10.16. 19:10:24
Mylady 2010.10.16. 20:56:43
DomT 2010.10.17. 00:01:12
Nézzed meg az új közhírt az interneten, Sztárinterjú van benne tiborral!
czibere117 2010.10.17. 10:23:35
czibere117 2010.10.17. 10:29:23
Az emlékemre meg morzsoljatok el egy üveg sopronit a szemetek alatt.
Vagy inkább hetet, úgyis ingyen van.