A kötelező körök:

www.facebook.com/egyeteminapok#!/egyeteminapok

www.egyeteminapok.bme.hu/

3 hét alatt elkurvult a blog. Innen-onnan hallom vissza, hogy páran szeretik a bejegyzéseket. Ugyaninnen-ugyanonnan kapok bíztatást is:

A mai bejegyzés tehát megrendelésre készül. Haydn is így érezhetett, mikor megrendelésre írt a császárnak, mondjuk szerintem kifinomultabb invitatio-kat kapott.

Van egy ilyen promóakciója a BME egyetemi napoknak, hogyha az ember blogbejegyzését megfelelő mennyiségű (legtöbb) ember lájkolja, akkor kap 2 jegyet. Először jól hangzott, de azóta rájöttem, hogy biztos a 0.-dik napos 16-17 órás Szandi koncertre osztogatják. Pozitívan lennék meglepve, ha hetijegyet érne pár sor. (Utánaolvastam, és tényleg bérletet ér.) Aztán az is eszembe jutott, hogy nekik kommentár kellhet, tehát egy tudósító, aki az eseményeket paralell közvetíti. Találtam ilyet is a neten a tavalyiról, de az nagy jóindulattal is csak kurvaszar volt.

Előtúrtam a régi posztereket. Nem a honlapról, mert a Rendezvénytörténet linkre kattintva az jön be, hogy hamarosan. Ezen felnevettem. Vérzik azért pár sebből ez az oldal, igaz a lényeg rajtavan. Mennyiért hol. Nem tudtam kideríteni, például, hogy hanyadik fesztivál is ez a sorban. Úgy tudom én mindegyiken ott voltam, de a számozásból nem ez derül ki, mert a legrégebbi emlékeim erről vannak, amit egy másik poszteren 2. egyetemi napokként promotálnak.

Régen volt, pár dolog azonban rémlik. Az hogy kb. pont azon a nyáron olyan Bikinimérgezést kaptam vagy 3-4 fesztiválon, hogy ezúttal örültem, hogy nem kell őket meghallgatnom. D. Nagy Lajosék is a Részegen kiviszhazából élnek már 20 éve, pedig a gitárosuk nagyon jól tekeri, azt jó nézni. Másnap a Belgát első sorból álltam végig. Akkor még szerettem, amikor még hivatás volt a szívatás, meg a Billy Jeannel összemosott kalauz és a spanyol gépkocsi. Nem úgy, mint most, hogy felolvassák a négyjegyű függvénytáblát, ehh.

Az egyedüli rossz emlék az aznapi koncertről annyi volt, hogy egy hülye picsa jókor lehetett jó ember alatt, azt´beengedték a kordon elé, ott vonaglott előttem, a fél színpadot kitakarva, haját a számbavetve. Mikor nem látták a kopasz hegyek, belekönyököltem párat de nem vette a lapot. A koncert fasza volt, olyan tömeg összeverődött, hogy a veríték lecsapódott a jól szellőző műanyagsátortetőn. Úgyhogy sátorban áztunk el. Meg is fáztam, aztán másnap Republic. Naa, az igen. Volt egy 6-7 fős kolis keményblokk valahol a keverőpult előtt, a színpaddal szemben. Én a republic koncerteken nem ezekre a új női taggal megerősített új számokra, wapwapsuwapra meg hatvanhetes útra vagyok kíváncsi, mikor van nekik a remek népi-zenei albumuk tele jó pörgős Megy a gombákkal és hagyományos mosóporokkal. Aki ott volt, ebben a keményblokkban, erre valószínűleg emlékszik. Én a hangomat aznap este 5 napra veszítettem el, a 2. sorból néztek hátra a számok között, hogy ki ez az állat, akinek ennyire fontos a Megy a gomba?! Másnap meg A4-es lapra írtam, a MÁV pénztárnál, hogy Kezétcsókolom, Kabáig egy retúr diákot legyen szíves, mert nem volt rá esély hogy elmondjam mit szeretnék.

Nem volt kérdés, hogy megyek-e a következő egyetemi napokra:

Mindenki a Scootert várta. Én is. Annyira ellenkező típusú zenét szeretek (hömpölygő vér a hangszóróból, szakállas vikingekkel), hogy ez nem maradhatott ki. Előtte viszont volt egy Kispál koncert. Akkor lepődtem meg először, hogy nagyon megtekerték a volumét. A Duna mellett, ami azért viszi a hangot. Meg a budai villák tövében, ahol a lakóknak azért az érdekérvényesítő képessége is az átlag felett van, ugye. A koncert jó volt, legközelebb is megyek majd, ha újra összeállnak, mint Elvis. Mindenki a Scootert várta, ment a Töpptöpptözés, meg a hogyé´halazás, már előtte két nappal. Én is meghallgattam pár Scooter dalt youtubén, hogy ne érjen váratlanul Maria.

Vegyes érzelmeim voltak viszont a koncerttel kapcsolatban. Nem sokon múlott például, hogy ne következzen be az, ami most nemrég a Loveparadén, hogy az emberek halálrataposták egymást. Arra az estére simán több jegyet adtak el, mint amennyit a sátor elbírt volna. Hatalmas tömeg volt. Csak az én lábamon legalább 8-an táncoltak, pedig a kijárattól 10 méterre ha álhattunk Tiborral. Aztán hozzájött az egészhez az is, hogy az egyik hangfal elfüstölt, meg a hidrogénfejű ember is hoppárézott, hogy kontakthibás a megafonja. Ha tűz üt ki valahol a sátorban, mind megdöglünk. De nem ütött. A koncert hatamas volt. Mindenki összeizzadt a körülötte lévőkkel a nettó 45 fokban. Volt parasztvakítás, tüzijáték, és néhány olyannyira ronda szoliban pirított ribanc táncoslány a színpadon, hogy szerintem az anyjukra a születésük után törtek rá a reggeli hányingerek. Egyedül a Fire!-t hiányoltam, mert annak a riffjét 10 éves koromban sokat gyakoroltam a partvisnyélen, kár hogy elmaradt. Volt viszont a kötelező töpptöppözés és Mária is hangosan szerette. Profi volt. Lehetett is, mert fullplaybacken nyomták az egészet, de senki nem az akusztikus gyönyörökért vette a jegyet, hanem a hangulatért.

Az idei felhozatalt nézve kár, hogy nem lehetek ott. Mert lesznek ám ilyen tálentumok is, mint a Szandi (atyaisten, lesz Tínédzserlamúr) meg a Kozmix, akik akár a magyar Scooter is lehetnének, ha nem lennének nagyságrendekkel szarabbak.  Leginkább mégis a magyar szeretetkövetet sajnálom, Kozsót, aki a tincsét már levágatta. Biztos megunta, hogy mindig belelóg a menzás tarhonyalevesbe. Pedig nem is tudom még mi mindent köszönhetünk a Kozsó gépezetnek a Shygys-son meg a Bestiákon kívül. Ejj, bepárásodott a szemem.

Az otthoni viszonyokhoz képest jól beszélek angolul. Sorozatokat, filmeket angol felirattal megértek, néha azok nélkül is megy. Itt a tárgyakhoz ez nem elég.

Az, hogy 6 évad Doktor House után folyékony angolsággal el tudom mondani, hogy

Ez mindenképpen Lupus!

vagy

A betegséget a immunoglobulin gyors felszívódása, prolaktinhiány vagy az internetes pornó okozhatja. Az első kettőnek nézzenek utána, a többit elintézem.

nem húz ki a bajból.

Ma voltam az első szakmai órámon. Közlekedésbiztonsági menedzsment. Vicces, hogy egy arab fickó tartja. A menedzsment szóból én arra következtettem, hogy ez vagy nevetséges tárgy lesz, vagy kivitelezhetetlen a közgázos részek miatt. Szerencsére az előbbi. Szájtépés ez az egész, ma láttam vagy 20 diát arról, hogy "Nahát, a közösségi közlekedés gazdaságosabb!".

Mégis nagyon örülök, hogy itt lehetek. Mert több mint 30-an vagyunk a csoportban. és csak max 4-en jöttek ugyanabból az országból. Vannak indonézek, kínaiak, etiópiaiak, csehek, pakisztániak, irániak, osztrákok és egy magyar. A kezdeti eligazító órán mondták, hogy nagyon figyeljünk oda, hogy itt külhonban hogyan viselkedünk, mert a tahóságunkkal nem csak magunkat járatjuk le, hanem az egész hazánkat. Úgyhogy a mai nap alapján az alábbi kép alakulhatott ki a fenti nációkban a magyarokról:

 Folyamatosan tüsszögnek, zsebkendőt tarhálnak a szomszédtól, illetve csak tarhálnának, ha tudnák az angol nevét de szalvétát kérnek, piros hengerből főtt rizset esznek virslivel (az íze is olyan, mint amilyennek hangzik), és hiába érnek utolsóként a buszmegállóhoz, elsőként szállnak fel, amiért előreláthatólag még október előtt megverik.

A teremben egy nagy kerekasztal van. Beszélgetni kell, nincs mese. Én belefogtam ilyen nagyívű megállapításokba, hogy addig oké, hogy nincs otthon pénz a közlekedésre, de a legnagyobb baj az emberek mentalitásával van. A németek arról panaszkodtak, hogy már csóró 15 évesek jogsit kaphatnak. Én erre rákontráztam, hogy nemrég otthon olyan ember szerezhetett jogsit, akinek nem volt meg a 8 általánosa, tehát analfabéta. Tovább épült a magyar imidzs.

Egy kis törékeny, pakisztáni gyerek, tragikus angolsággal mondta, hogy hát igen, náluk meg sajnos az a baj, hogy apunak hajnalba’ kell kelni, mert hogy 8 gyereke van és kamionsofőr és hogy estig dolgozik meg hogy hétvégén is. És hogy néha ezek az emberek gyakran elalszanak a kormánynál. Meg igen, az is elég nagy baj, hogy nincsenek közúti jelzések. Mármint kéne, hogy legyen, de nincsenek táblák, meg feliratok sehol.

Mire a végére ért a mondandójának nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Tényleg embertelen morál lehet ott az utakon, legszívesebben felálltam volna, és megsimogattam volna a buksiját.

Ugyanez igaz az indonézekre is, ők a részeg meg tökhülye 12 éves robogósokat említették. Az etióp csak annyit mondott, hogy ha van út, neki már egy szava sincs..

Aztán jött az egyetlen svéd lány.

„A legnagyobb baj, hogy sok a rénszarvas az utakon.”

Az komoly, irigyellek, hogy ez hazád legnagyobb közlekedési problémája. Mondtam is neki, de megint a nyelvtudásba tört a bicskám. Zsebkendőt nem tudok kérni, nemhogy iróniát kifejezni.

Tehát értékeljünk mindent át, mert otthon príma közlekedés van. Vagy ha nem is az, gondoljunk bele, hogy százszor szarabb is lehetne.

Még mikor elkezdtem írni a blogot (3 hete) megfogadtam magamnak, hogy nem írok magamról. Tehát nem naplót vezetek, hogy felkeltem, széklet rendben, megint nem mosdottam meg, elkéstem suliból és kibasztak laborbeugrón. Most kivételt teszek.

Mikor még kifelé készülődtem, ilyen hülyeséget találtam mondani, hogy lehet úgy megtetszik Svédország, hogy haza sem akarok majd jönni. Tetszik, de ha itt maradnék előbb-utóbb tüdőgyulladásban pusztulnék el. Én és az egybőröndnyi ruhatáram nem vagyunk kompatibilisek ezzel az időjárással. Tegnap hétágra sütött a nap és közben jégeső esett felhőszakadással.

Az elmúlt 2 napot ágyban töltöttem, és nem heccből. Inkább azért, mert midig eláztam, akárhova indultam, és lehet, hogy eggyel kevesebb picsást kellett volna ugrani a Balti tengerbe is.

Tehát 2 hét alatt már sikerült úgy megfáznom, hogy csak azon imádkoztam, hogy ne tüdőgyulladás legyen, mert akkor a Neocitranozás nem sokat ér. Szergejtől kérni akartam lázmérőt. Kotorászott valameddig egy kartondobozban, talált egy doboz lejárt szavatosságú, bontatlan Algopirint. ˝Nincs, nem szoktam beteg lenni.˝ Hiába, Szentpétervár sem a riviérán van, nem éri annyira övön alul az ilyen idő, mint engem.

Ma már úgy néz ki megmaradok, de a változtatás jogát fenntartom.