Nekem második vizsgaidőszakot tojt a télapó. Rosszabb mint az előző, akkor nem volt vizsgám. Most meg egész napon át tanulnom kell. Mikor a nyáron a tárgyakat felvettem arra a hibás megállapításra alapoztam, hogy ˝Cserediákot nem buktatnak meg˝.

De.

Az első angolóra (2x45 perc) azzal telt, hogy igényesen szerkesztett diákon végignéztük az elmúlt hat év bukási statisztikáját. A rommádizájnolt ppt-n a diák cigánykerekezve követték egymást, egy levél Daedalon kellett hozzá, hogy végig bírjuk nézni. Tortadiagramok, százalékok, meg korrelációk a cserediákok Ryanairral Koppenhágába való félévközben utazásainak hajlandósága és későbbi bukása között. Tudományos igényű prezentáció annak a közlésére, hogy vért fogunk izzadni. Hozzáértő kézzel is legalább egy délután összeállítani ezt a prezentációt, mondja nekem valaki, hogy nem okoz örömet a tanároknak a buktatás! Nem tudom miért kellett 50 diákot berendelni reggel nyolcra, hogy megmondják nekik: több mint a felük megbukik. Cserediákoknak szánt írott angolról van szó, de sokszor úgy éreztem, natív oxfordiak is rossz helyre ikszelnének a vizsgán. Egy hónapja  már az esélytelenek nyugalmával látogatom az órákat. A sokadik próbavizsgám aljára a lapról lelógó karó mellé az alábbi volt írva:

Fair attempt! (Próbának nem rossz.)

Nem is annyira szeretem a brit humort.

Nem törtem le, továbbra is járok az órákra. Nap mint nap megerősítést nyer bennem, hogy az angol nyelv nélkülözhetetlen a mai világban, lásd a címkét a pulóveremben.

Uzsonnázok a konyhaasztalnál, Szergej oroszul morog magában. Kezében egy számla.

- Mi a hézag?

- Nem fizettek ki rendesen.

[Szombat és vasárnap esténként taxisofőrként dolgozik. Nekem a kezdetektől fogva gyanús, hogy pusztán heti kétszer 12 óra munkával meg az albérleti díjakkal képes eltartani magát.]

- Mennyi hiányzik?

- Nem sok. Tudod, van nekem ez a helókittis naptárom, [ivarérett, harmincas, borostás férfi, aki hobbiból linköpingi rendőröket ken a bordásfalra jujitsu keretein belül] ebben mindig pontosan írom hány órát vezettem. Mikor kezdtem, meg mikor adtam le a kocsit. De itt hiányzik egy óra.

- Mikor volt ez?

- Október 31.

- Akkor állítottunk órát. Vissza.

- Ahá! Akkor értem, miért hívott a főnök aznap vagy hatszor! Nem vettem fel, aludtam. Még jó, hogy ki nem rúgott. Tegnap meg közlekedési karambolom volt, képzeld!

- Mii?

- Egy terepjárós anyuka nekem tolatott vagy harminccal.

- Szergej, derékig ér a hó. Előre sem mennék annyival. Mit csináltatok?

- Néhány fényképet. Meg kitöltöttük a kétszínű papírt.

- Elismerte, hogy hibás?

- Nekem mindenki elismeri! [Na, ebben marhára igaza van, ötödmagam sem kötnék bele.]

- Nézdcsak! Magyar kolbász! Kérsz egy kicsit?

- Ááá, nem. Most keltem, ilyen korán nem bírja a gyomrom a nehezet.