Csapatmunka és PBL

2010.09.18. 09:16

A helyi egyetem büszke az itteni tanítási rendszerére. Már a nyitóbeszéden is mondta a rektor, hogy ez valami olyan lesz, amivel még nem találkoztunk. Valóban olyan, és nem is tetszik.

A csapatmunka jól hangzik, és a Műszakin is erőltetik, kevés sikerrel. Elsőben először műszaki kémiából voltunk csapatokra osztva. Mérni kellett, és arról jegyzőkönyvet írni. Némelyik feladat nehéz volt. A tanár mondta, hogy nem is baj, ha már rögtön csapatban dolgozunk, összekovácsolódik legalább a társaság. Ha van 4 feladat 4 emberre, akkor a magyar ember a csapatmunkát úgy oldja meg, hogy mindenkinek jut egy. Nem pedig ez az itt erőltetett, üljünk össze beszéljük meg és közösen jutunk valamire módszer. Az összekovácsolódás nem annyira jött össze otthon sem, mert volt olyan, aki annyival járult hozzá a csapatmunkához, hogy megkeretezett 4 A4-es lapot. Azt a gyereket azóta is tiszta szívből utálom. Itt is hasonló történik, egy pakiszáni gyerekkel (akiről már írtam) vagyok egy csoportban. Nem túl konstruktív, itt derült ki, hogy otthon kapott munkát, azt’ azóta eléggé beleszarik a kreditek szerzéséért folyó harcba. Egyedül maradtam. A feladat nem nehéz, megoldom egyedül, igaz a fele még könnyebb lenne.

PBL-problem based learning.

Na, ez még egy hatalmas baromság. Adott egy probléma, amit egy idomított majom is meg tud oldani, és arról beszélünk 90 percet. Betanított munkást azért nem mondok, mert ettől a kifejezéstől egy önérzetesebb cirkuszi ló is megsértődik. Egyedüli haszna, hogy a beszéd angolul folyik. A probléma alapú tanulás otthon is létezik, nem újkeletű: tanulni kell, mert nehéz puskázni ha csak 15-en vagyunk a teremben, és ha ez a vizsga sem sikerül, kibasznak a koliból. Ez igen! Ez probléma!

 

Reflexió

2010.09.15. 20:59

Megint megkaptam a magamét, hogy relatíve bonyolult mondatokat tudok angolul, akkor miért nem tudok zsebkendőt kérni. Szívből kívánom az összes kételkedőnek, hogy egy készülődő hapcizás előtt, takonnyal eldugult arcüreggel vegye észre mind, hogy az összes zsebkendője tele, majd kerítsen magának egyet. Az egyik oldalamon egy cseh, a másikon egy etióp. Mindkettejük makkegészséges, és alig tud jobban angolul, mint én. A szótagszámon életek múlnak! Másodperceken múlott, hogy nem egy tekintélyes jégcsapozás lett a dologból, ha érted, hogy mondom..

Múlt héten Szergej vette a cípőjét, kérdeztem hova megy. Mondta, hogy a közeli egészségcentrumba brazil ju-jitsuzni. Mitől brazil? Belefogott a részletezésbe, de hamar elvesztettem a fonalat. Láttam már gatyában, és pont annyira V alakú a háta, hogy elhiggyem, nem lódít, az önvédelmi képességeit illetően. Tulajdonképpen nem számít, hogy judó, jujitsu vagy parasztlengő a vége így is úgy is az, hogy péppévernek. Pedig nagyon nem mindegy.

Másodikos egyetemistaként még volt tesink. Én azt szerettem volna, ha egy átrajzolt éjszaka után békén hagynak, nem pedig szerválni tanítanak, így a jógát vettem fel. Nem titkolt vágyam volt ugyanis, hogy ezen óra keretein belül úgy megleljem a belső nyugalmat, hogy végigaludjam a kétszer 45 percet a linóleumon. Péntek is így gondolkodhatott. Ő is felvette. Őt power jógára osztották, engem hatha jógára. Senki nem ismerte a különbséget.

Mindketten békés szerda reggelekre számítottunk. De míg Péntek nem tudott 60 centisnél nagyobbat lépni a power jógától mert úgy megkínozták, addig mi a legkeményebb reggeleken is kelet felé fordulva nyomtuk a váltott orrlyukú légzést.

Tehát nagyon nem mindegy, hogy ju-jitsu vagy parasztlengő! Az Icsa egyébként esti képzésben okatatja a Műszaki közelében a mátészalkai jógát, igaz az ott szerzett krediteket nem lehet a KTH-ban elfogadtatni:

süti beállítások módosítása